Mindennapi áhítatok

2024. január 17., szerda

Igehely: Mt 5:27–32; Kulcsige: Mt 5:29 „Ha a jobb szemed visz bűnre, vájd ki, és vesd el magadtól, mert jobb neked, ha egy testrészed vész el, mint ha egész tested vettetik a gyehennára.”

Az ember akkor esik bűnbe, ha valamit megkíván. Ahhoz, hogy valamit megkívánjon, látnia kell, és ha meglátta, cselekszik is. A cselekvéskor szüksége van a kezére, a lábára. Testünknek a tagjaira (szemünk, kezünk, lábunk) nagy szükségünk van, ha nem lennének, nem tudnánk boldogulni az életben.

2024. január 16., kedd

Igehely: Mt 5:17–26; Kulcsige: Mt 5:22 „Én pedig azt mondom nektek, hogy aki haragszik testvérére, megérdemli az ítéletet, aki pedig azt mondja testvérének: Ostoba! – megérdemli, hogy a nagytanács elé kerüljön; aki pedig azt mondja: Bolond! – méltó a gyehenna tüzére.”

Jézus a hallgatóit folyamatosan tanította olyan bibliai igazságokra, amikre korunkban sem mondhatjuk, hogy idejétmúltak vagy elévültek. Tanításának ez a szakasza a haragot olyan súlyos lelki problémának tekinti, ami méltó az ítéletre. Miért?

2024. január 15., hétfő

Igehely: Mt 5:13–16; Kulcsige: Mt 5:13 „Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek.”

A hívő ember nem döntheti el, hogy hogyan viszonyuljanak hozzá, de azt, hogy ő hogyan viszonyul másokhoz, azt eldönteti. Nem várhatjuk meg, hogy kedvezőek legyenek a feltételek ahhoz, hogy meg tudjuk élni a hívő életünket.

2024. január 12., péntek

Igehely: Mt 4:12–25; Kulcsige: Mt 4:16 „A nép, amely sötétségben él, nagy világosságot lát, és akik a halál árnyékának földjén élnek, azoknak világosság támad.”

Bemerítő János bebörtönzése után előlépett a Szabadító, és János prédikációjához hasonlóan ő is megtérést hirdetett (17.v.). Nem a vallási központban, Jeruzsálemben kezdte el munkásságát, hanem a déliek által megvetett északon, a „pogányok Galileája” vidékén, ahol sok nép keveredett össze.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Jn 1:14–18; Kulcsige: Jn 1:14 „Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.”

Az emberi történelem egyik legcsodálatosabb, de mindenképpen a legfelfoghatatlanabb napja érkezett el, amikor Jézus idejött a földre. Az IGE lett testté, a teremtő, átformáló, ellenállhatatlan és megmásíthatatlan IGE. Személyében a menny érkezett a földre, s mégsem az történt, aminek történnie kellett volna. A menny tisztasága, szentsége, romolhatatlansága nem fér össze a földi szennyel, bűnnel, kétarcúsággal és romlottsággal. Ezért Isten döntött: Nem az ítélet súlyával érkezik az Atya Egyszülöttje, hanem a kegyelem esélyt adó üzenetével.