Igehely: Fil 4:10-20; Kulcsige: Fil 4:19 „Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel Krisztus Jézusban.”
Ebben a levéltöredékben Pál őszinte beszámolóját látjuk. Elmondja szükségeit, és a filippiek gondoskodása, támogatása örömmel tölti el, mert érzi a testvéri törődés gyakorlati megnyilvánulását. Járjunk mi is nyitott szemmel, szívvel, hogy tudjunk mi is a szükségben lévőkön segíteni.
Igehely: 1Krón 29:1-20; Kulcsige: 1Krón 29:14 „Mert ki vagyok én, és mi az én népem, honnan volt erőnk ennyit adakozni? Bizony, tőled van mindez, és csak azt adtuk neked, amit a te kezedből kaptunk!”
Engedjük, hogy Isten rendelkezzen a vagyonunkkal! Minden gyülekezeti építkezés vagy más anyagi beruházás előtt ajánlatos áttanulmányozni ezen igerészeket, melyben megfigyelhetünk néhány alapvető adakozási formát.
Igehely: Lk 21:1-4; Kulcsige: Lk 21:3 „És így szólt: Bizony mondom nektek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe.”
Engedjük, hogy Isten rendelkezzen a mi javainkkal! Ebben a történetben emberi megítélés szerint az özvegyasszony adománya nem nagy anyagi értékkel bírt. De Jézus túllát az emberi megítélésen és az anyagi áldozat lelki értékét nézi, amiben a szív indíttatása a legfontosabb.
Igehely: Mt 6:1-4; Kulcsige: Mt 6:4 „Hogy adakozásod rejtve maradjon; és majd a te Atyád, aki látja a rejtett dolgokat, megjutalmaz téged.”
Az adakozás a kegyesség egyik gyakorlati megnyilvánulása. A kegyes ember Istenét tisztelő, Igéjének engedelmeskedő tanítvány, mint aki tudja, hogy életét az ő mennyei Atyja színe előtt éli és kegyességét embertársaival szemben is figyelemfelkeltés nélkül gyakorolja.
Igehely: Jel 21:6-7; Kulcsige: Jel 21:6 „És ezt mondta nekem: Megtörtént! Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. Én adok majd a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen.”
A heti elmélkedések fő gondolata az Isten utáni vágyakozás volt. Megírása közben sok drága és értékes gondolatot adott nekem az Úr. A végéhez érve, magamnak is felteszem a kérdést: mi az, ami ennek a gondolatnak a lényege?
Igehely: Jak 4:8-10; Kulcsige: Jak 4:10 „Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és ő felmagasztal titeket.”
A napokban valaki feltett nekem egy kérdést: jöhet-e bárki az Istenhez? A válasz részemről, határozott igen volt. Erre az illető következő kérdése az volt, hogy akkor miért nem fogad el Isten bárkit? Pontosabban, miért nem válaszol egyformán minden ember kérdésére?
Igehely: Róm 7:14–25; Kulcsige: Róm 7:25 „Hála legyen Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által! Tehát én magam értelmemmel ugyan Isten törvényének szolgálok, testemmel azonban a bűn törvényének.”
A lelki életünkben tudjuk és elismerjük, mint Pál is, hogy a törvény jó. Belenézünk, és látjuk, hogy milyen jónak kellene nekünk is lennünk. De meglátjuk, hogy milyen rosszak vagyunk. Mármint, hogy bennünk lakik a bűn, ami teszi a rosszat, amit én magam nem is akarok tenni, hiszen gyűlölöm, de mégis teszem, bár nem akarom. A bűn törvénye ez. Nem csupán Pál „találtaték” (10.v.) úgy, hanem ő maga „megtalálta” azt a törvényt, hogy csak a rosszra van lehetősége (21.v.) – a bűn megvan benne – (Károli), szó szerint: mellé fekszik, kéznél van.