Igehely: Lk 19:11-27; Kulcsige: Lk 19:15 „Amikor pedig megszerezte a királyi méltóságot és visszatért, magához hívatta azokat a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki hogyan kereskedett.”
Abban a gyárban, ahol kb. huszonöt éve dolgoztam, a kijárati kapunál egy hatalmas plakát állt, rajta egy szúrós tekintetű férfi, aki mutató ujját ránk szegezte, és ezt kérdezte: „Annyit és úgy dolgoztál, ahogy kell? Elégedetten mész haza?” Nem szeretjük, ha számon kérnek!
Igehely: Mt 24:43-51; Kulcsige: Mt 24:46 „Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál ura, amikor megjön!”
Egy nagy épület lépcsőit súroló asszonytól megkérdezték: - Te Isten gyermeke vagy? - Én a Király gyermeke vagyok – volt a válasz. - Ha te a Király gyermeke vagy, azt hiszed, hogy Isten téged hercegnőnek tekint? - Egészen bizonyosan annak – mosolygott a takarítónő.
Igehely: 2Kor 4:5-14; Kulcsige: 2Kor 4:7 „Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak.”
Krisztus Jézus az, aki minket elhívott a megtérésre, és megbízott, hogy mint törékeny cserépedények vigyük az evangéliumot az embereknek. Ezt bízta ránk, mint szolgálatot és szolgaként kell végezzük feladatainkat.
Igehely: Ef 2:1-13; Kulcsige: Ef 2:10 „Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.”
Az eljövendő Krisztus az, akinek köszönhetjük új életünket, mert előtte vétkeink és bűneink miatt halottak voltunk. De most élünk, annak következményeként, hogy az ő Lelkéből adott nekünk. Testiek, érzékiek és a harag fiai voltunk, mint a többiek. Szóba álltunk az ördöggel és becsapódtunk.
Igehely: 2Kor 5:14-211; Kulcsige: 2Kor 5:14 „Mert Krisztus szeretete szorongat minket, mivel azt tartjuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt.”
Isten szeretet. Ez a szeretet volt Jézus Krisztusban, ezért tudta életét áldozni a bűnös emberért. Ha ajtót nyitottunk, hogy Jézus a szívünkbe jöjjön, Ő szeretetével lépett be életünkbe. A Krisztus szeretete óemberünket a halálra küldi. Átéltük már óemberünk halálát?
Igehely: Préd 7:23-8:8; Kulcsige: Préd 7:29 „Lásd, csupán arra jöttem rá, hogy Isten az embereket becsületeseknek teremtette, csakhogy ők mindenféle okoskodásokhoz folyamodtak.”
A Prédikátor mindent megpróbált a bölcsességért, de rájött, hogy mennyire távol volt attól, pedig Isten adott neki értelmet és bölcs szívet. Megfeledkezett arról, hogy a bölcsesség kezdete az Úr félelme. Ahogy kezdett benne csökkenni az istenfélelem, úgy távolodott a bölcsességtől.
Igehely: 1Thessz 5:23–28; 2Thessz 3:13–18; Kulcsige: 2Thessz 3:16 „Maga a békesség Ura adjon nektek mindig, minden körülmények között békességet. Az Úr legyen mindnyájatokkal!”
Nem túlzás ez az elvárás, hogy mindig, minden körülmények között legyen békességünk? Hiszen emberek vagyunk, gyakran felbosszantanak minket mások, tele vagyunk feladatokkal, határidőkkel, készülünk az ünnepre, tehát természetes, hogy néha elveszítjük a békességünket. Milyen sokszor mentegetjük magunkat így! Pedig mindannyian vágyunk arra, hogy ez ne így legyen! Egy ének is beszél arról, hogy: „Békességre vágyik minden ember.