Igehely: Jel 3:1-6; Kulcsige: Jel 3:3 „Emlékezzél tehát vissza, hogyan kaptad és hallottad: tartsd meg azt, és térj meg! Ha tehát nem ébredsz fel, eljövök, mint a tolvaj, és nem tudod, melyik órában jövök el hozzád.”
Aludt Jónás a Tarsísba haladó hajó mélyén, miközben Isten parancsa elől menekült (Jón 1:3.5). Aludtak a tanítványok a megdicsőülés hegyén, miközben Mózes és Illés Mesterük szenvedéseiről beszélt (Lk 9:30-32).
Igehely: Jel 2:18-29; Kulcsige: Jel 2:19 „Tudok cselekedeteidről, szeretetedről és hitedről, szolgálatodról és állhatatosságodról és arról, hogy az utóbbi cselekedeteid többet érnek az elsőknél.”
A város ahonnan az első európai keresztyén származott (ApCsel 16:14), a legkisebb volt a hét közül, amelynek gyülekezeteihez üzenetet küldött Jézus. „A vesék és szívek vizsgálója” megdicsérte az itt élő hívőket, habár hamar fény derült a közösség világiasságára.
Igehely: Jel 2:12-17; Kulcsige: Jel 2:13 „Tudom, hol van a lakóhelyed: ahol a Sátán trónja van, de ragaszkodsz a nevemhez, és nem tagadtad meg az én hitemet Antipász napjaiban sem, aki hű tanúm, akit megöltek nálatok, ahol a Sátán lakik.”
A Krisztus gyülekezete folyamatos támadások alatt áll, jóllehet „a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta” (Mt 16:18). Az ördög mindenütt, mindenhol, mindenféle módon megpróbál betörni (1Pét 5:8).
Igehely: Jel 2:8-11; Kulcsige: Jel 2:9 „Tudok nyomorúságodról és szegénységedről, pedig gazdag vagy, és azok káromlásáról, akik zsidóknak mondják magukat, pedig nem azok, hanem a Sátán zsinagógája.”
A Kis-Ázsia második legjelentősebb kikötővárosában lévő gyülekezet üldözött, megpróbált, szenvedő közösség volt. Jézusnak nem volt panasza ellenük, de volt számukra mennyei bátorítása.
Igehely: Jel 2:1-7; Kulcsige: Jel 2:2 „Tudok cselekedeteidről, fáradozásodról és állhatatosságodról és arról, hogy nem viselheted el a gonoszokat, és próbára tetted azokat, akik apostoloknak mondják magukat, pedig nem azok, és hazugnak találtad őket.”
Az első szeretet kifejezés azokra a minőségi szeretet kapcsolatokra utal, melyekben első helyre tesszük Jézust (Mt 22:37-38), szolgálunk lelki testvéreink felé (Gal 5:13), áldjuk ellenségeinket (Mt 5:43-48) és önzetlenül segítünk bajba jutott felebarátainkon (Lk 15:25-37).
Igehely: Lk 18:9-14; Kulcsige: Lk 18:12 „Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szerzek.”
Két ember ment fel a templomba imádkozni, de csak az egyik ment haza megigazulva. Mondhatnánk azt is, hogy a farizeus ezzel az imájával többet ártott, mint használt. Mi értelme van az olyan kegyességi gyakorlatnak, ami nem éri el a célját?
Igehely: Róm 6:1–8; Kulcsige: Róm 6:6 „Hiszen tudjuk, hogy a mi óemberünk megfeszíttetett vele, hogy megerőtlenüljön a bűn hatalmában álló test, hogy többé ne szolgáljunk a bűnnek.”
Hála Istennek, hogy kijelentette ezeket a csodás igazságokat Pálon keresztül! Harcolunk, küzdünk az óemberünkkel, öldököljük, levetkőzzük, olykor mégiscsak kibújik vagy akár előtör belőlünk. „Vergődik az óember a kereszten.” – fogalmazta meg egy teológustársunk, amikor rosszat tapasztalt. Ez a lényeg! Isten célja, hogy megerőtlenüljön, érvényét veszítse, végső soron megsemmisüljön a régi életünk. Nekünk is célunk, hogy elszakadjunk a bűnben maradásnak (1.v.) még a gondolatától is; a bűnnek szolgálástól eljussunk a bűntől való megszabadulásig (7b.v.).