Igehely: Gal 3:19-29; Kulcsige: Gal 3:24 „Tehát a törvény nevelőnk volt Krisztusig, hogy hit által igazuljunk meg.”
A tövény rámutat valamire az emberrel kapcsolatosan; mégpedig azt, hogy elbukott, vétkezett és bűnös, folyamatos vétkező. A törvény nem ad életet, hanem arról tesz tanúságot, hogy az életünket elrontottuk.
Igehely: 1Tim 1:3-11; Kulcsige: 1Tim 1:8 „Mi azonban tudjuk, hogy a törvény jó, ha valaki a törvénynek megfelelően él azzal.”
Egy nagyon szép és egyszerű szakasz a törvényről. Pál apostol világosan kifejezi, a lényeg az evangélium, (11) a törvény csak másodlagos (de nem az ellenségünk). Akkoriban a gyülekezetben voltak olyanok, akik a törvényt tanították, nagy odaadással, néha mégis erőtlenül (6-7).
Igehely: ApCsel 21:37-22,22; Kulcsige: ApCsel 22:3 „Én zsidó ember vagyok, a kilikiai Tarzuszban születtem, de ebben a városban növekedtem fel, Gamáliél lábainál kaptam nevelést az ősi törvény szigora szerint, Isten buzgó híve voltam, ahogyan ma ti mindnyájan.”
Pál apostol a damaszkuszi találkozás előtt (is) profi törvényismerő és betöltő volt. Egyszerűen rajongott a törvényért, a betűért, a szabályokért.
Igehely: Mt 5:17-20; Kulcsige: Mt 5:17 „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat.”
Krisztus szabaddá tett bennünket, szabaddá tett a törvény leterhelő és megkötöző erejétől, mert áldozata által megmentett. Mindez azonban nem jelentheti számunkra, hogy a törvényt megvetjük és törvénytelenül élünk. A 112.
Igehely: Róm 2:11-29; Kulcsige: Róm 2:14 „Mert amikor a törvényt nem ismerő népek természetükből fakadóan cselekszik azt, amit a törvény követel, akkor ezek a törvény nélküliek önmagukban hordozzák a törvényt.”
Az ismeret felelősséggel jár, a tudatlanság még nem tesz makulátlanná. Isten mindenkit meg fog ítélni, teljesen jogosan.
Igehely: Róm 7:7-14; Kulcsige: Róm 7:12 „A törvény tehát szent, a parancsolat is szent, igaz és jó.”
A törvény nem az ellenségünk, de nem is belépő jegyünk a mennyországba! A törvényt arra akarja Isten felhasználni, hogy rávilágítson az ember bűnére. Lehetetlen irgalomra vágyni, ha előtte nincs őszinte bűnismeret, és őszinte bűnbánat.
Igehely: 1Móz 25:7–10; Igehely: Zsolt 39:5 „Add tudtomra, Uram, életem végét, meddig tart napjaim sora, hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok!”
„… meghalt Sára Kirjat-Arbában” (1Móz 23:2). Amikor gyászjelentést olvasunk, nem is gondolunk rá, mennyi fájdalom, könnyes szomorúság lehet annak a szívében, aki azt megfogalmazta és küldte. Sára Ábrahám életének a másik fele volt. Úgy maradt Ábrahám késő vénségére, mint egy öreg fa, amelynek levágta a villám a koronáját. Megtépázva, megsebesítve, csonkán! Valaki, aki örömben-bánatban, a nagy ígéret várásában és beteljesedésében részestársa volt: elment. Örökre!