Igehely: Mk 14:56-64; Kulcsige: Mk 14:56 „Mert sokan tettek hamis tanúvallomást ellene, de a vallomások nem egyeztek.”
Az Úr Jézus ellen sok hamis vádat hoztak fel ellenségei, hogy elveszítsék őt, de olyan tiszta volt az élete, hogy sehogy nem tudták befeketíteni. Akkor egyesek kiragadtak valamit az ő beszédéből, és azzal akarták megvádolni, hogy az ő templomukat le akarta rombolni.
Igehely: Ézs 50:4-11; Kulcsige: Ézs 50:4 „Az én Uram, az Úr megtanított engem mint tanítványát beszélni, hogy tudjam szólni igéjét az elfáradtaknak. Minden reggel fölébreszt engem, hogy hallgassam tanítványként.”
Az Úr Jézus Krisztusról szól ez az ige, aki példa volt mindenben. Úgy tanított, úgy szenvedett, úgy dicsőült meg, mint senki más. Mégis az ő tanítványaiként hozzá hasonlóknak kell lennünk, hogy vele együtt megdicsőüljünk. Ő testben megjelent Isten (1Jn 4:2-3).
Igehely: Péld 10:6-32; Kulcsige: Péld 10:19 „A sok beszédnél elkerülhetetlen a tévedés, de az eszes ember vigyáz a beszédre.”
Hogy bölcs, értelmes, igaz, vagy éppen gonosz, ostoba, bolond, bűnös valaki, azt a beszéde elárulja. Mi sokszor úgy ítéljük emberileg, hogy az a bölcs ember, aki jól meg tud felelni másoknak, vagy akinek mindenre van egy frappáns válasza.
Igehely: 2Móz 20:16; Kulcsige: 2Móz 20:16 „A szegény ember igazságát ne ferdítsd el peres ügyében!”
Ez parancsolat. Nemcsak arra a helyzetre vonatkozik, amikor valaki felől kérdeznek. Hanem úgy értelmezhető, hogy ne hazudj, légy őszinte. Ez nem jelenti, hogy muszáj mindig válaszolni, vagy sohasem lehet kitérő választ adni, vagy akár kérdéssel felelni. Ezeket az Úr Jézus is alkalmazta.
Igehely: 1Tim 6:3-10.17-19; Kulcsige: 1Tim 6:10 „Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme, amely után sóvárogva egyesek eltévelyedtek a hittől, és sok fájdalmat okoztak önmaguknak.”
Ahhoz, hogy ebben a világban létezni tudjon az ember, élelemre és ruházatra van szüksége. Ez az az alap, amely már a megelégedettség szintjét kellene, hogy üsse. Ugyanis, a nagy nyereség nem a gazdagság, hanem a kegyesség maga.
Igehely: Ef 4:17-24.28; Kulcsige: Ef 4:28 „A tolvaj többé ne lopjon, hanem inkább dolgozzék, és saját keze munkájával szerezze meg a javakat, hogy legyen mit adnia a szűkölködőknek.”
Azzal kezdi Pál ezt a gondolatsort az Ef 4:1-ben, hogy azoknak az élete, akiket az ÚR elhívott, méltó kell legyen, ahhoz az elhíváshoz, melyet az Úrtól kaptak. Majd rámutat arra, hogy ez az életmód nagy részben a gyülekezetben valósul meg, amikor a tagok szeretetet gyakorolnak egymás felé.
Igehely: 1Jn 2:15–17; Kulcsige: 1Jn 2:15 „Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete.”
„De hát Isten is úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte!” – hivatkozhatnál a Biblia legismertebb igeversére. Igaz, csakhogy egyrészt ott a világ – görögül kosmos – szó az emberekre utal, itteni igénkben pedig az Istentől eltávolodott, vele teljesen szembenálló közegre, ami nem az Atyától van. A három ezt leíró kifejezés jól átfogja és bemutatja, hogy a testi és önző kívánságok, kiegészülve a büszke életmóddal mennyire Istentől idegen gondolkodást és viselkedésmódot eredményeznek. Ezekhez a megalapozottan hívő, folyton fejlődő keresztényeknek nem lehet semmi közük (Jak 4:4).