Igehely: Zsolt 119:40–46 Kulcsige: Zsolt 119:40 „Eleveníts meg igazságoddal, mert vágyódom utasításaidra.”
Szokták mondani: „Az élet nem habos torta.” Vannak csalódásaink, kudarcaink, megbántanak, megbetegszünk stb. Ilyenkor gyakran magunkba roskadunk, és úgy érezzük, hogy egyedül maradtunk, elcsüggedünk, nem találjuk a megoldást. Pedig van megoldás: „Eleveníts meg igazságoddal!” (40.v.).
Igehely: Zsolt 119:11–19 Kulcsige: Zsolt 119:11 „Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.”
Az első kérdés, amit eszembe juttatott Isten Lelke: Hol tartom az Ő igéjét? Vannak, akik úgy gondolják, hogy Isten beszéde a Bibliában van. Akik így gondolják, jól gondolják. Valóban ott találjuk. De mit teszünk a Bibliában talált beszédekkel?
Igehely: Zsolt 119:165–176 Kulcsige: Zsolt 119:174 „Szabadításodra vágyom, Uram, törvényedben gyönyörködöm.”
A szabadság utáni vágy minden ember szívében ott van. Ez azért van, mert Isten így teremtett meg bennünket: szabadnak és szabad akarattal.
Igehely: Zsolt 119:1–10 Kulcsige: Zsolt 119:1 „Boldogok, akiknek az útja tökéletes, akik az Úr törvénye szerint élnek.”
A boldogság nem mindenkinek jelenti ugyanazt. Van, aki úgy gondolja, hogy az anyagi javak teremtik meg azt: egy új ház, egy új autó. Amint meglesz a ház vagy autó, a várva várt megelégedés hamar elillan. Esetleg kapcsolatoktól várjuk a boldogságot (házastárs, gyerek, barátok stb.).
Igehely: Mt 23:1–12 Kulcsige: Mt 23:10 „Ne hívassátok magatokat tanítóknak se, mert egy a ti tanítótok: a Krisztus.”
Manapság az emberek zöme keres egy-egy véleményvezért, énekest, politikust, akit követni akar. Saját vágyaik alapján határozzák meg, hogy ki legyen az, főleg azok népszerűsége alapján. Ennek számos veszélye van.
Igehely: 1Pt 2:18–25 Kulcsige: 1Pt 2:22 „ő nem tett bűnt, álnokság sem hagyta el a száját.”
A szenvedés kemény műhely. De Isten ezt használja fel arra, hogy dicsőségére formálódjunk, hogy megmaradjunk Őbenne. Nem lehetne más eszköz erre? Isten végtelen bölcsessége és szeretete által így döntött.
Igehely: 2Pt 1:15-18 Kulcsige: 2Pt 1:16 „Mert nem kitalált meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és megjelenését, hanem úgy, hogy szemtanúi voltunk isteni fenségének.”
Amikor Péter és János a feltámadás reggelén az asszonyok híresztelésére a sírhoz futottok, még nem tudtak hinni. Amikor azonban beléptek a sírboltba és megnézték a helyet, ahol korábban Jézus teste feküdt, elszállt minden kételyük. Mi győzte meg őket? A leplek és az összegöngyölített fejkendő, ami még mindig a fej formáját őrizte. Jézus testét nem vihette el senki. Ha pedig nem külső beavatkozással tűnt el a test, akkor ő valóban feltámadt. János tehát látott, és hitt (Jn 20:8). Lukács a szemtanúkat kereste fel, és körültekintő pontossággal írta meg műveit (Lk 1:2-3, ApCsel 1:1).