Igehely: Jn 17:11-15; Kulcsige: 17:11 „Erre Jézus így szólt Péterhez: Tedd hüvelyébe a kardodat! Vajon nem kell kiinnom azt a poharat, amelyet az Atya adott nekem?”
Ma sokat és sokféleképpen beszélnek az egységről, ennek ellenére ez egyre nagyobb hiánycikk. Mindenki tudja, hogy az összefogás és egyetértés vezet jó eredményre, mégis kevesen találják meg ennek útját.
Igehely: Jn 17:9-10; Kulcsige: 17:10 „És ami az enyém, az mind a tied, és ami a tied, az az enyém, és én megdicsőíttetem őbennük.”
Egy humoros közmondás jól kifejezi és leleplezi az emberi viselkedést. Így szól: „ami a tied, az az enyém is, ami pedig az enyém, ahhoz semmi közöd.” Jézus ennek az ellenkezőjét mondta főpapi imájában.
Igehely: Jn 17:1-8; Kulcsige: 17:4 „Én megdicsőítettelek téged a földön azzal, hogy elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem.”
Sok mindenhez hozzáfogunk, és sok minden marad elvégezetlenül. Egyes feladatokat azért hagyunk félbe, mert nem lehet őket egyszeriből befejezni, másokat azért, mert egyszerűen elfelejtjük, vagy szándékosan elfelejtjük, mert nincs hozzá kedvünk.
Igehely: Jn 16:25-33; Kulcsige: 16:33 „Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.”
Jézus példázatokban beszélt a tömeghez, de tanítványainak bizalmasan és nyíltan elmondta, hogy ő Istentől, az Atyától jött, és Őhozzá tér vissza.
Igehely: Jn 16:16-24; Kulcsige: 16:22 „Így most ti is szomorúak vagytok, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a szívetek, és örömötöket senki sem veheti el tőletek.”
Az Isten Fia bátorító szavai örömöt adnak az Övéi számára. Olvasd el újra lassan és figyelmesen a 19-24 verseket! A Mester, Jézus „egy kevés időről” beszél tanítványainak és ők nem értették szavai jelentését.
Igehely: Jn 16:1-4a; Kulcsige: 16:4a „Ezeket pedig azért mondom nektek, hogy amikor eljön ez az óra, emlékezzetek rá: én megmondtam nektek.”
Ez Pál apostol őszinte bizonyságtétele: „Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért.” (Fil 3:8). Őt ismerni igazi gazdagság, kincs, nincs ehhez fogható, páratlan. Őérte és miatta még a szenvedést is vállalta apostoli szolgálatában.
Igehely: 1Thessz 2:13–20; Kulcsige: 1Thessz 2:14 „Mert ti, testvéreim, hasonlóvá lettetek az Isten gyülekezeteihez, amelyek Júdeában vannak, és a Krisztus Jézusban hisznek, mivel ugyanazokat szenvedtétek el ti is a saját népetektől, mint ők a zsidóktól.”
Amint a thesszalonikai gyülekezet megszületett, egy új valóságban is találták magukat. A helyi gyülekezet identitása nem abban merül ki, hogy Krisztus és mi, thesszalonikaiak. Pál kinyitja az ablakot, és megmutatja az új testvéreknek, hova is kerültek: „Mert ti, testvéreim, hasonlóvá lettetek az Isten gyülekezeteihez, amelyek Júdeában vannak, és a Krisztus Jézusban hisznek, mivel ugyanazokat szenvedtétek el ti is a saját népetektől, mint ők a zsidóktól” (14.v.).