Igehely: Jn 6:22-31; Kulcsige: 6:27 „Ne veszendő eledelért fáradozzatok, hanem az örök életre megmaradó eledelért, amelyet az Emberfia ad majd nektek, mert őt pecsétjével igazolta az Atya Isten.”
Költöztetek-e már? Amikor Floridába költözött a családunk, hamar rájöttünk, hogy sok olyan dolog, amit addig értékesnek tartottunk, nem volt az, és amint a teherautóban egyre kevesebb hely maradt, a tulajdonunkban levő dolgok értékrendje gyorsan átrendeződött.
Igehely: Jn 6:16-21; Kulcsige: 6:20 „De ő így szólt hozzájuk: Én vagyok, ne féljetek!”
Nem gondolom magamról, hogy félős természetű ember lennék, de voltam már néhányszor olyan helyzetben, amikor nagyon megijedtem. Egyszer, amikor az Atlanti-óceánban horgásztunk, a csónakunk egy óriási viharba került.
Igehely: Jn 6:1-15; Kulcsige: 6:11 „Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta az ott ülőknek; ugyanúgy osztott a halakból is, amennyit kívántak.”
Mikor érezted utoljára, hogy éhes vagy? Az én kedvenc ételem, amikor megéhezem, a vajas kenyér. Amikor a családunkkal Floridába költöztünk, az első dolgok között az volt, hogy megtaláljuk azt a kenyeres üzletet, ahol jó magyaros kenyeret árulnak.
Igehely: Jn 5:30-47; Kulcsige: 5:44 „Hogyan tudnátok hinni ti, akik egymástól fogadtok el dicsőséget, de azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van, nem keresitek?”
Megszülettél. Felnőttél. Keményen dolgozol, de miért élsz? Mi az életed célja? Sokszor feltesszük ezeket a kérdéseket, hogy jobban megismerjünk valakit. Mi az életed mozgatórugója? Mi motivál, amikor reggel felkelsz és elkezded a munkád?
Igehely: Jn 5:19-29; Kulcsige: 5:21 „Mert ahogy az Atya feltámasztja a halottakat, és életre kelti őket, úgy a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar.”
Mindig nagy öröm, amikor egy újszülött baba érkezik egy családba. Elkezdődik az élet! Így van ez akkor is, amikor valaki megszületik Isten családjába, vagyis újjászületik.
Igehely: Jn 5:1-18; Kulcsige: 5:17 „Jézus így szólt hozzájuk: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.”
Sokan állítják, hogy a Biblia egy régi könyv és nincs benne semmilyen jó tanács az életünkre nézve. Legtöbb esetben azoktól jön ez az állítás, akik sem a Bibliát, sem Istent nem ismerik. Történetünkben is egy ilyen emberről olvastunk.
Igehely: Zsolt 39:1–14; Kulcsige: Zsolt 39:5 „Add tudtomra, Uram, életem végét, meddig tart napjaim sora, hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok!”
Nagy kegyelem, hogy az ember megszólíthatja Teremtőjét az élet bármelyik szakaszában. Feltehetjük neki azokat a kérdéseket is, amiket senkinek nem mondunk el, de ott vannak bennünk. A zsoltáríró megkérdi: „meddig tart napjaim sora?” Látva a földi élet rövidségét, sok nyomorúságát és mulandóságát, ezt vallja: „egyedül benned reménykedem.” Kiben reménykedünk mi? Azokban, akik körülvesznek minket? Talán a vihar elmúlásában? Az Úr Jézus mondta: „Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot” (Jn 16:33).