Igehely: Dán 5:22-30; Kulcsige: Dán 5:27 „A tekél azt jelenti, hogy megmért téged mérlegen, és könnyűnek talált.”
Bélsaccar király sokat tanulhatott volna elődjétől, Nebukadneccar királytól.
Csak Istent, a mennyei királyt érdemes dicsérni és magasztalni, mert csak Ő méltó erre.
Igehely: 2Kir 20:8-11; Kulcsige: 2Kir 20:10 „Ezékiás ezt mondta: Könnyű az árnyéknak tíz fokkal megnyúlnia. Ne úgy legyen, hanem menjen az árnyék visszafelé tíz fokkal!”
Az Úr azt üzente a királynak, hogy rendelje el házát és készüljön fel a halálra. De Ezékiás sírva könyörgött az Úrhoz. Isten meghallgatta imáját és a próféta által tudomására adta, hogy meghosszabbítja földi életét 15 esztendővel.
Igehely: 2Krón 14: 8-14; Kulcsige: 2Krón 14:10a „Akkor Ászá így kiáltott Istenéhez, az Úrhoz: Uram, neked nem nehéz megsegíteni az erőtlent a sokasággal szemben! Segíts meg bennünket, Urunk, Istenünk, mert rád támaszkodunk, és a te nevedben vonultunk e tömeg ellen!”
Ászá király jól kezdte uralkodását, azt tette, amit Isten jónak látott. Összetörte az idegen oltárokat, szent oszlopokat, áldozóhalmokat, tehát mindent, ami a bálványimádáshoz tartozott. Építkezései sikeresek és hasznosak voltak. Béke volt az országban és prosperitás.
Igehely: Péld 14: 1-18; Kulcsige: Péld 14:6 „Hiába keresi a csúfolódó a bölcsességet, az értelmes embernek azonban könnyű a megismerés.”
Nagyon sok minden függ az életben attól, hogy milyen a hozzáállásunk Istenhez, Igéjéhez és a kapcsolatainkhoz. Élhetünk bölcsen és bölcstelenül. Lehet beszédünk kevély, romboló, vagy építő, gyógyító, felemelő és megtartó. Lehetünk hűségesek, igazak vagy hamisak.
Igehely: 1Jn 5:1-3; Kulcsige: 1Jn 5:3 „Mert az az Isten iránti szeretet, hogy parancsolatait megtartjuk, az ő parancsolatai pedig nem nehezek.”
Az Istennel való kapcsolatunk a hittel kezdődik. „Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni...”. (Zsid 11:6/a) Hit által értjük meg és fogadhatjuk el, hogy Jézus az Isten Fia és a világ Megváltója.
Igehely: Ézs 40:6-11; Kulcsige: Ézs 40:9 „Magas hegyre menj föl, ki örömhírt viszel a Sionnak, harsány hangon kiálts, ki örömhírt viszel Jeruzsálemnek! Kiálts, ne félj! Mondd Júda városainak: Itt van Istenetek!”
1978 február 20-án hangos kiáltás árasztotta el az alexandriai úton levő kaszárnyát, Bukarestben: Szabadulás! Mehetünk haza. Boldogok voltunk és semmiért a földön nem töltöttünk volna ott még egy éjszakát. Ma is hangzik az örömhír, kiáltva is, halkan is.
Igehely: Dán 3:8–18; Kulcsige: Dán 3:17 „Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: ő ki tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencéből, és ki tud szabadítani a te kezedből is, ó, király!”
Az előttünk álló ifjak Istenbe vetett hitükről, bizalmukról és reménységükről tesznek bizonyságot. Isten ebben a fogságban már eddig is csodálatosan megáldotta őket. De a mostani helyzetükben még nagyobb próbára lett téve a hitük. Itt már nem volt elég csupán megvallani Istenbe vetett hitüket. Eléggé sajátos módon vállalják a hitükről való bizonyságtételt. Bátran jelentik ki, hogy az ő Istenük ki tudja szabadítani őket a tüzes kemencéből. Csodálatos a 18. vers: „de ha nem tenné is…, mi a te isteneidet nem imádjuk.” És Isten megtette. Csodát tett. Igen, mert ő egy szerető, szabadító Isten.