Igehely: Jn 12:27-43; Kulcsige: 12:43 „Mert többre becsülték az emberektől nyert dicsőséget, mint az Isten dicsőségét.”
Nagyon könnyen változik a világ és benne az emberek. Ma lehet valaki nagyon népszerű, de holnapra már el is feledik. Ilyen az emberektől kapott dicsőség: egyszer fent vagyok, máskor lent.
Igehely: Jn 12:20-26; Kulcsige: 12:25 „Aki szereti az életét, elveszti; aki pedig gyűlöli az életét e világon, örök életre őrzi meg azt.”
Jézus Krisztus népszerűségének csúcspontján volt e történet idején. „Íme, a világ őt követi” –vélekedtek a farizeusok Jézusról. Népszerűségét a jeruzsálemi bevonulása körüli felhajtás is jelzi, valamint az, hogy a távolról érkező görögök is érdeklődtek utána, és keresték a kapcsolatot vele.
Igehely: Jn 12:1-11; Kulcsige: 12:3 „Mária ekkor elővett egy font drága valódi nárdusolajat, megkente Jézus lábát, és hajával törölte meg; a ház pedig megtelt az olaj illatával.”
Az Úr Jézus nem sok elismerésnek örvendett, miután Lázárt feltámasztotta a halálból. Ellenségei egyre inkább csak szaporodtak. Betániában, Lázárék házában már igen otthonosan érezte magát az Úr. Együtt ül az asztalnál Lázárral, a két nővér pedig szokás szerint végzi azt, amit a szívük diktál.
Igehely: Jn 11:45-57; Kulcsige: 11:48 „Ha egyszerűen csak hagyjuk őt, mindenki hisz majd benne, aztán jönnek a rómaiak, és elveszik tőlünk a helyet is, a népet is.”
A nagytanácsban elhangzott eszmecsere is azt igazolja, amit a népi szájhagyomány mond: Minden jócselekedet megérdemli méltó büntetését.
Igehely: Jn 11:28-44; Kulcsige: 11:40 „Jézus azonban ezt mondta neki: Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét?”
,,...mert hitben járunk, nem látásban.” (2Kor 5:7) Úgy tűnik, hogy ez nemcsak Pál felfedezése, hanem Lázár feltámadásánál is gyakorolható és érvényes. Senki nem számított arra, ami azután történt, főleg akkor, amikor a zsidók az Urat sírni látták.
Igehely: Jn 11:17-27; Kulcsige: 11:25 „Jézus ekkor ezt mondta neki: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él.”
János evangéliumát az Úr Jézus Krisztus evangéliumának is nevezik, mivel feltűnően eltér a többi háromtól. Időben az első megírt evangélium Márk nevéhez fűződik. Máté Márktól inspirálódott, Lukács pedig, amint műve elején megemlíti, tüzetes utánajárás alapján írta meg az evangéliumot.
Igehely: 1Móz 49:28–33; Kulcsige: 1Móz 49:33 „Amikor befejezte Jákób a fiainak szóló parancsokat, felhúzta lábait az ágyra, azután elhunyt, és elődei mellé került.”
Jákóbot Isten csodálatosan kiválasztotta, és tervét megvalósította életében. Hosszú utat tett meg. Tudatában volt, hogy Isten vezette őt végig az úton. Mi látjuk-e életünkben Isten vezetését, gondviselését, amikor visszapillantunk a megtett útra?
Talán utolsó vágya volt, hogy megláthassa Benjámint és Józsefet. Még nagyobb öröm volt számára, hogy találkozhatott a Józseftől származó unokákkal is. Ekkor már testileg nagyon gyenge volt, de az, ahogyan Isten vezette 147 év alatt, még nem homályosodott el előtte.