Igehely: Róm 1:1-7; Kulcsige: 1:5 „Általa kegyelmet és apostolságot kaptunk arra, hogy az ő nevéért hitre és engedelmességre hívjunk fel minden népet.”
Mózes és Józsué Jahve szolgáinak nevezték magukat. Az apostol szó kifejezetten keresztyén újdonságnak számít, hiszen maga Jézus nevezte így a tizenkettőt. Később Pál is apostol lett.
Igehely: Kol 1:9-18; Kulcsige: 1:12 „Adjatok hálát az Atyának, aki alkalmassá tett titeket arra, hogy a szentek örökségében, a világosságban részesüljetek.”
Ez a tíz igevers olyan gazdag, olyan tömény, olyan csodálatos, hogy csak olvasnám és olvasnám újra meg újra. Önmagát magyarázva tárja elénk, hogy micsoda kegyelemben van részünk. Ez a csodálatos ajándék, amit Urunktól kaptunk, felbecsülhetetlen.
Igehely: 2Pt 1:3-11; Kulcsige: 1:4 „Ezek által drága és hatalmas ígéreteket kaptunk, hogy általuk isteni természet részeseivé legyetek, és megmeneküljetek attól a pusztulástól, amelyet a kívánság okoz a világban.”
Szuperhősök. Ez a mostani társadalom mindenféle szuperhősöket alkot magának, és példaképekként tekint rájuk. Virtuális valóságban élnek nagyon sokan. És ebbe a virtuális világba menekülnek gondolataikban is, hogy valami többnek, jobbnak, szebbnek érezzék magukat.
Igehely: Zsid 12:3-11; Kulcsige: 12:6 „Mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad.”
Bárcsak tudnám olyan bölcsen, szeretettel nevelni, fenyíteni a gyermekeimet, ahogy azt a mi mennyei Atyánk teszi velünk. Sok hiányosságom van ezen a téren is. Mi valóban a tetszésünk szerint nevelünk sokszor, de Isten tudja, mire van szükségünk, és a javunkra tesz mindent.
Igehely: Zsid 3:1-6; Kulcsige: 3:1 „Ezért, szent testvéreim, mennyei elhívás részesei, figyeljetek hitvallásunk apostolára és főpapjára, Jézusra.”
Szeretek kirándulni, új helyeket megismerni. Akár kint a természetben, akár városokban járok, mindig megcsodálom a körülöttem lévő világot. Szebbnél szebb épületeket építettek az emberek, amelyek néha csak méretüknél fogva is rabul ejtik a gondolataimat.
Igehely: 1Pt 5:1-6; Kulcsige: 5:1 „A közöttetek levő presbitereket tehát kérem én, a presbitertárs és Krisztus szenvedéseinek tanúja, valamint eljövendő dicsőségének is részese.”
Ha már részesültünk Krisztus szenvedéseiben, akkor eljövendő dicsőségének is részesei leszünk. Ennek a felmagasztalásnak viszont van egy kulcsfontosságú feltétele. Ez pedig nem más, mint az alázat.
Igehely: 1Thessz 2:13–20; Kulcsige: 1Thessz 2:14 „Mert ti, testvéreim, hasonlóvá lettetek az Isten gyülekezeteihez, amelyek Júdeában vannak, és a Krisztus Jézusban hisznek, mivel ugyanazokat szenvedtétek el ti is a saját népetektől, mint ők a zsidóktól.”
Amint a thesszalonikai gyülekezet megszületett, egy új valóságban is találták magukat. A helyi gyülekezet identitása nem abban merül ki, hogy Krisztus és mi, thesszalonikaiak. Pál kinyitja az ablakot, és megmutatja az új testvéreknek, hova is kerültek: „Mert ti, testvéreim, hasonlóvá lettetek az Isten gyülekezeteihez, amelyek Júdeában vannak, és a Krisztus Jézusban hisznek, mivel ugyanazokat szenvedtétek el ti is a saját népetektől, mint ők a zsidóktól” (14.v.).