Igehely: Zsolt 92:1-16; Kulcsige: 92:1 „Milyen jó hálát adni az Úrnak, és zengeni neved dicséretét, ó, Felséges!”
A hálátlanság olyan szívbetegség, amelyet az elme számára adott gyógyszerrel lehet gyógyítani. Az elégedetlenség olyan, mint a rozsda és a rothadás, előjön magától, ezért kezelni kell, sőt meg kell küzdeni vele.
Igehely: Zsolt 86:1-10; Kulcsige: 86:8 „Nincs hozzád hasonló, Uram, a z istenek között, műveidhez fogható nincsen.”
Ez a zsoltár valószínűleg Dávidnak a Saul előli bújdosás lélekőrlő időszakából származik. A zsoltáros lelki fájdalma abból fakad, hogy az ellenségével szemben tanúsított jóindulata nyomán az továbbra is gonoszsággal válaszol. Kihez mehet ilyenkor panaszával?
Igehely: Zsolt 138:1-8; Kulcsige: 138:5 „Énekelni fognak az Úr útjairól, mert nagy az Úr dicsősége.”
Ez a zsoltár csodálatos egyszerűséggel vázolja fel azt, amiért Dávid méltónak tekinti Istent a dicséretre. Sok más zsoltárától eltérően, ebben kevés költői elemet használva, Dávid azonnali, teljes szívből fakadó magasztaló énekkel áldja Istent az istenek előtt.
Igehely: Zsolt 144:9-15; Kulcsige: 144:15 „Boldog nép az, amelynek így megy a sora. Boldog nép az, amelynek az Úr az Istene!”
Társadalomkutatók vizsgálatai alapján a magyar nemzet nem tartozik a legboldogabb népek közé. Igaz, ők nem a bibliai mércék alapján mérik ezt.
Igehely: Zsolt 122:1-9; Kulcsige: 122:7 „Legyen békesség falaidon belül, legyen boldogság palotáidban!”
Lélekemelő szavakban fejezi ki a zsoltáríró a zarándokok érzéseit, gondolatait, amikor a megfáradt utazók megpillantják Isten városát, Jeruzsálemet. Jeruzsálem hegyen épített város. Az út oda felfelé visz, ezért nehezebb oda eljutni, de közelebb is van az éghez.
Igehely: Zsolt 119:1-16; Kulcsige: 119:1 „Boldogok, akiknek az útja tökéletes, akik az Úr törvénye szerint élnek.”
A zsoltáros azzal kezdi az imáját, hogy megköszöni Istennek a törvényt. Tudatosítja a Szentírás szerepét és fontosságát, amihez, ha alkalmazkodik stabilitást és örömöt talál az életben.
Igehely: Mt 6:24–30; Kulcsige: Mt 6:24)
Mire figyelsz? Jézus arra biztat, hogy nézzük meg az égi madarakat. Ehhez kicsit fel kell emelnünk a tekintetünket, és így vehetjük észre a szárnyukat táró, magasan röpdöső galambokat, cikázó fecskéket vagy köröző ölyveket. Felfelé tekintünk-e? Arra is biztat, hogy figyeljük meg a mezei liliomokat. Ez megállást, elcsendesedést és szemlélődést igényel. Van-e manapság időnk és vágyunk ennyire lelassítani, hogy a növények növekedését, szirmaik kinyílását, színeik pompáját észrevegyük?