Igehely: 5Móz 34:1-12; Kulcsige: 34:9 „Józsué, Nún fia pedig megtelt bölcs lélekkel, mert Mózes reá helyezte a kezét. Izráel fiai hallgattak is rá, és úgy cselekedtek, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr.”
Ahogy egyéb területeken is igaz, a szolgálatban is nagyon fontos foglalkozni a staféta időbeni átadásával, és a következő vezető időbeni felkészítésével.
Igehely: 1Sám 12:1-5; Kulcsige: 12:4 „De ők ezt felelték: Nem nyomtál el és nem károsítottál meg bennünket, és nem fogadtál el senkitől semmit.”
Azt az embert, aki Isten előtt igaznak bizonyul, emberek előtt sem lehet elmarasztalni. Aki arra törekszik, hogy elsősorban Isten elvárásainak tegyen eleget, tiszta kezeket emelhet fel az emberek előtt is.
Igehely: 1Móz 47:27-31; Kulcsige: 47:30a „Őseim mellett akarok pihenni.”
Az istenfélő vezető tudja, honnan lett kihívva, tudja mire lett elhívva, és tudja hova lett meghívva. Isten szolgájának szívében állandó feszültség van a jelenlegi szolgálata iránti elkötelezettség, és a Megváltójával való találkozás utáni vágyakozás között (Fil 1:23-24).
Igehely: Zsolt 72:1-20; Kulcsige: 72:1 „Add törvényeidet a királynak, és igazságodat a király fiának.”
Az istenfélő vezető Istentől kéri el azokat a törvényeket, amelyek szerint végezni szeretné szolgálatát és feladatait. Nem támaszkodik saját megítélésére, bölcsességére, személyes tapasztalatai sem elegendőek egy tökéletes szabályrendszer felállítására.
Igehely: Róm 16:1-27; Kulcsige: 16:19 „Hiszen a ti engedelmességetek híre eljutott mindenkihez, nektek tehát örülök. De szeretném, ha bölcsek lennétek a jóra, és képtelenek a rosszra.”
Meglepő, hogy Pál mennyi embert ismer név szerint a római gyülekezetből. Nem csak nevüket ismeri, hanem azt is tudja, ki mivel szolgál, ki mikor lett hívővé s ki milyen lelkületű. Ismeri a hűséges, engedelmes tagokat, de ismeri a szakadásokat, botránkozásokat okozókat is, akiket csalóknak nevez.
Igehely: Róm 15:14-33; Kulcsige: 15:20 „Ezért úgy tartottam becsületesnek, hogy az evangéliumot ne ott hirdessem, ahol Krisztust már ismerik, hogy ne idegen alapra építsek.”
Amikor a gyülekezetben jelen van és kiteljesedik a szeretet, az elfogadás, az egymásra figyelés, a gyöngédség és a hit általi reménység az mind nagyon szép. De ha ezek mind csak öncélúak maradnak, akkor bizony a gyülekezet előbb - utóbb hanyatlásnak indul.
Igehely: 1Móz 25:7–10; Igehely: Zsolt 39:5 „Add tudtomra, Uram, életem végét, meddig tart napjaim sora, hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok!”
„… meghalt Sára Kirjat-Arbában” (1Móz 23:2). Amikor gyászjelentést olvasunk, nem is gondolunk rá, mennyi fájdalom, könnyes szomorúság lehet annak a szívében, aki azt megfogalmazta és küldte. Sára Ábrahám életének a másik fele volt. Úgy maradt Ábrahám késő vénségére, mint egy öreg fa, amelynek levágta a villám a koronáját. Megtépázva, megsebesítve, csonkán! Valaki, aki örömben-bánatban, a nagy ígéret várásában és beteljesedésében részestársa volt: elment. Örökre!