Mindennapi áhítatok

2019. október 6., vasárnap

Igehely: Zsolt 72:1-20; Kulcsige: 72:1 „Add törvényeidet a királynak, és igazságodat a király fiának.”

Az istenfélő vezető Istentől kéri el azokat a törvényeket, amelyek szerint végezni szeretné szolgálatát és feladatait. Nem támaszkodik saját megítélésére, bölcsességére, személyes tapasztalatai sem elegendőek egy tökéletes szabályrendszer felállítására.

2019. október 5., szombat

Igehely: Róm 16:1-27; Kulcsige: 16:19 „Hiszen a ti engedelmességetek híre eljutott mindenkihez, nektek tehát örülök. De szeretném, ha bölcsek lennétek a jóra, és képtelenek a rosszra.”

Meglepő, hogy Pál mennyi embert ismer név szerint a római gyülekezetből. Nem csak nevüket ismeri, hanem azt is tudja, ki mivel szolgál, ki mikor lett hívővé s ki milyen lelkületű. Ismeri a hűséges, engedelmes tagokat, de ismeri a szakadásokat, botránkozásokat okozókat is, akiket csalóknak nevez.

2019. október 4., péntek

Igehely: Róm 15:14-33; Kulcsige: 15:20 „Ezért úgy tartottam becsületesnek, hogy az evangéliumot ne ott hirdessem, ahol Krisztust már ismerik, hogy ne idegen alapra építsek.”

Amikor a gyülekezetben jelen van és kiteljesedik a szeretet, az elfogadás, az egymásra figyelés, a gyöngédség és a hit általi reménység az mind nagyon szép. De ha ezek mind csak öncélúak maradnak, akkor bizony a gyülekezet előbb - utóbb hanyatlásnak indul.

2019. október 3., csütörtök

Igehely: Róm 15:8-13; Kulcsige: 15:13 „A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által.”

A gyülekezetet Istennek Szentlelke keltette életre és a hitből fakadó élő reménység élteti évszázadokon, évezredeken keresztül. Ez a reménység pedig nem szégyenít meg, mert Isten ígéreteire alapszik. Isten ígéretei igenek és ámenek, vagyis valóságosak és megbízhatók.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Jn 3:19–21; Kulcsige: Jn 3:21 „Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy nyilvánvalóvá legyen cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat.”

Nappal, amikor ragyog a fény körülöttünk, eszünkbe sem jut, hogy világítsunk, de ha beesteledik, lámpát gyújtunk, mert a sötétség nem a mi világunk. Az emberek nem önmagáért szeretik a sötétséget, hanem azért, amit eltakar (például ruhán egy folt). Vannak olyan állatok, melyek kimondottan a sötétséget szeretik, és menekülnek a világosság elől. Szemük visszafejlődik, többnyire teljesen vakok. Így van ez a sötétségben élő emberrel is, akinek szellemi látása nincs, eltompult, érzéketlen.