Igehely: Mt 7:12–14; Kulcsige: Mt 7:12 „Amit csak szeretnétek, hogy az emberek tegyenek veletek, mindenben ugyanúgy tegyetek ti is velük, mert ezt tanítja a törvény és a próféták.”
A 12. igevers elnevezése aranyszabályként Alexander Severus (uralkodott Kr. u. 222–235), római császár nevéhez köthető, aki bár nem volt keresztény, mégis annyira lenyűgözte őt Jézus ezen mindent átfogó, jó életre oktató alapelve, hogy hatalmas aranybetűkkel felíratta azt a szobája falára.
Igehely: Mt 7:7–11; Kulcsige: Mt 7:7 „Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek.”
A Mt 6:25–34 igeszakasz a szükségletekre összpontosít, nem a kívánságokra. A kijelölt igeszakaszban a gyermek kérése létfontosságú étel, nem luxuscikk.
Igehely: Mt 7:1–6; Kulcsige: Mt 7:1 „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! 2 Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal fogtok megítéltetni; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek majd.”
Miközben figyeljük a mások életét, könnyen mondunk véleményt róluk. Előfordul az is, hogy szeretetlenül ítélkezünk felettük. A farizeusok is sokszor beleestek abba a hibába, hogy másokat ítélgettek látványos bűnök miatt, holott ők is bűnben éltek, úgy, hogy azt jól álcázták.
Igehely: Mt 6:25–34; Kulcsige: Mt 6:33 „Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek.”
Isten teremtő szava létrehozta a világmindenséget, és az ő szava tartja is fent már évezredek óta. Gondja van a madarakra, virágokra, a természet törvényeire, az emberre. Ha a mulandó lényekről gondoskodik a mennyei Atya, mennyivel inkább rólunk, akik gyermekei vagyunk?
Igehely: Mt 6:19–24; Kulcsige: Mt 6:24 „Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket fogja gyűlölni, a másikat pedig szeretni, vagy az egyikhez ragaszkodik majd, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.”
Az Úr Jézus arról tanít, hogy a földi kincsek nem maradandóak. Legyenek bármilyen csillogóak, értékesek, megemészti őket a moly és a rozsda, vagy tolvajok martalékává lesznek. Viszont vannak mennyei kincsek, amelyek megmaradnak.
Igehely: Mt 6:16–18; Kulcsige: Mt 6:16 „Amikor pedig böjtöltök, ne nézzetek komoran, mint a képmutatók, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek böjtölésüket.”
Az őszinte istenkeresés egyik módja a böjtölés. Az Úr Jézus azt tanítja a böjtölésről, hogy ezt az Isten és ember közti szoros kapcsolatban kell megélni. Annyira fontos Isten jelenléte, a vele való közösség, hogy emellett eltörpül minden más.
Igehely: Ef 5:1–14; Kulcsige: Ef 5:9 „A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség.”
Elgondolkodtam rajta, mit is jelent Isten követőjének lenni? Gyermekeinket látva, akik akarva, akaratlanul is, de utánoznak minket, szülőket, valahogy így kellene nekünk is, hívőknek az Úr Jézust leutánozni. Úgy, hogy szeretjük embertársainkat (mert ő előbb szeretett minket), és közben tartózkodunk a gonosztól. Ha világosságban járunk (ő maga a Világosság), az ő fényében, akkor az ő követésének, utánzásának gyümölcsei láthatóvá kell, hogy legyenek az életünkben. Olyan krisztusi jellemvonások, mint jóság, igazság, egyenesség, amiről az Ige ír, jellemzik-e életünket? Kiviláglanak-e?