Mindennapi áhítatok

2020. április 13., hétfő

Igehely: Mt 28:11-20; Kulcsige: Mt 28:19-20 „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.”

A nagy misszióparancs először is azért nagy, mert aki kihirdette, azé minden hatalom mennyen és földön. Tehát közvetlenül Tőle jön, ezért mindazok, akik Őt Úrnak valljuk, nem hanyagolhatjuk el a teljesítését. Azonnal neki kell látni a végrehajtásnak.

2020. április 11., szombat

Igehely: Mt 27:57-66; Kulcsige: Mt 27:64 „Ezért parancsold meg, hogy őrizzék a sírt a harmadik napig, nehogy tanítványai odamenjenek, és ellopják őt, azután azt mondják a népnek: Feltámadt a halottak közül! Ez az utóbbi csalás rosszabb lenne az előzőnél.”

Beesteledett. A Mester meghalt. A nép hazament. A gonosz lenyugodott. A 11 tanítvány, nem tudjuk, hol lehet, és akkor lép elő az Atyától arra rendelt titkos tanítvány, hogy tisztességet tegyen Mesterének. A tanítvány, aki még a „tű fokán át” is bemegy az Isten országába.

2020. április 10., péntek

Igehely: Lk 23:26-32; Kulcsige: Lk 23:31 „Mert ha a zöldellő fával ezt teszik, mi történik a szárazzal?”

Az álmatlanság, megalázás, kínzás és bűneink terhétől gyötört drága Megváltónk már képtelen a fából ácsolt durva keresztet cipelni. Talán a tanítványok valamelyikét kényszerítették volna, hogy vigye, de ők elfutottak. Így egy idegennek jutott ez a kiváltság.

2020. április 9., csütörtök

Igehely: Mt 27:1-2,11-26; Kulcsige: Mt 27:22 „Pilátus így szólt hozzájuk: Mit tegyek akkor Jézussal, akit Krisztusnak mondanak? Mindnyájan azt kiáltották: Keresztre vele!”

A leírt helyzetben Pilátusnak nincs könnyű dolga. Kezében két ember élete. Az egyikről tudja, hogy bűnös, ugyanakkor felismeri a valóságot, hogy akinek halálát követelik, semmi vétket nem követett el.

2020. április 8., szerda

Igehely: Mt 26:57-75; Kulcsige: Mt 26:75 „Péter visszaemlékezett Jézus szavára, aki azt mondta neki: Mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem. Azután kiment onnan, és keserves sírásra fakadt.”

A tanítványoknak szép és jó lehetett a Mesterrel járni, látni csodáit, hallgatni az Isten országáról, az eljövendő királyságról szóló tanítást, enni a kenyerekből. Meglepetésszerűen érte őket a szomorú, gyötrődő Jézus látványa a Gecsemánéban. Mindannyian elcsüggedtek, el is aludtak.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 2Sám 14:18–24; Kulcsige: 2Sám 14:22 „Ekkor Jóáb arcával a földet érintve leborult, és áldotta a királyt. Azután ezt mondta Jóáb: Ma tudta meg szolgád, uram, királyom, hogy jóindulattal vagy hozzám, mert teljesítetted, ó király, szolgád kérését.”

A történetünkben Joáb próbálja megenyhíteni Dávid szívét, aki megharagudott fiára, Absolonra, mivel megölte testvérét, Amnónt. Joáb ravasz csellel próbálja megnyerni a király jóakaratát. Úgy néz ki, ő is azon az elven volt, mint Pál apostol: az alkalmat áron is meg kell vásárolni.

Dávid felismeri a ravasz félrevezetést, mégis könyörületes lesz, és teljesíti Joáb kérését. Vajon mi hányszor cselekszünk Joábhoz hasonlóan? Sokszor ravaszul becsempésszük imáinkba vágyainkat, de a végén alázatoskodva hozzátesszük: legyen meg a te akaratod.