Mindennapi áhítatok

2020. január 20., hétfő

Igehely: Mt 6:19-24; Kulcsige: 6:24 „Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti: nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.”

A mammonnal minden nap szembe találkozik az ember. Az arám nyelvből ránk maradt kifejezés gazdagságot, ugyanakkor megbízhatót és szilárdat is jelent. Amikor a biztonságos megélhetést jelentő gazdagság lesz úrrá az életemben, már nem lehetek az Isten szolgája.

2020. január 19., vasárnap

Igehely: Mt 6:16-17; Kulcsige: 6:16 „Amikor pedig böjtöltök, ne nézzetek komoran, mint a képmutatók, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek böjtölésüket. Bizony, mondom néktek: megkapták jutalmukat.”

A böjtölésről, mint kegyes cselekedetről sokfelé tanít a Biblia. Jézus maga is gyakorolta a böjtölést, és soha nem vonta kétségbe annak fontosságát és értékét. Mégis miért van az, hogy annyira hanyagoljuk annak gyakorlását?

2020. január 18., szombat

Igehely: Mt 6:5-15; Kulcsige: 6:7 „Amikor pedig imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg.”

Az imádság a legmeghittebb dolog a világon. Az imádság Isten és az imádkozó találkozása, beszélgetése. Az imádságban nem a szavak fontosak, hisz nem kell hosszú névsort vagy kérvényt benyújtani Istennek. (8v.) Az Úr imája példa imádság, amelyben van megszólítás, kérés és záradék.

2020. január 17., péntek

Igehely: Mt 6:1-4; Kulcsige: 6:4 „Hogy adakozásod titokban történjék; a te Atyád pedig, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked.”

Az adakozásban nem a kéz cselekvésén van a hangsúly, hanem azon, hogy közben, mit gondol a szív. Három lehetőség van. Az első, amikor az emberek elismerésére vágyunk, farizeusi módon. (Jn 5:44) A másik, amikor megőrizzük ugyan névtelenségünk, de titokban gratulálunk magunknak.

2020. január 16., csütörtök

Igehely: Mt 5:38-48; Kulcsige: 5:44 „Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket.”

Az Úr Jézus nem az üldözötteket mondja boldognak, hanem azokat, akiket az Igazságért, a Krisztusban való hitért, az evangéliumért, a biblikus életvitelért üldöznek. Hogyan lehet örülni, amikor megvetésben van részünk, és bántalmazás ér?

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 1Móz 49:28–33; Kulcsige: 1Móz 49:33 „Amikor befejezte Jákób a fiainak szóló parancsokat, felhúzta lábait az ágyra, azután elhunyt, és elődei mellé került.”

Jákóbot Isten csodálatosan kiválasztotta, és tervét megvalósította életében. Hosszú utat tett meg. Tudatában volt, hogy Isten vezette őt végig az úton. Mi látjuk-e életünkben Isten vezetését, gondviselését, amikor visszapillantunk a megtett útra?

Talán utolsó vágya volt, hogy megláthassa Benjámint és Józsefet. Még nagyobb öröm volt számára, hogy találkozhatott a Józseftől származó unokákkal is. Ekkor már testileg nagyon gyenge volt, de az, ahogyan Isten vezette 147 év alatt, még nem homályosodott el előtte.