Igehely: Lk 23:26-32; Kulcsige: Lk 23:31 „Mert ha a zöldellő fával ezt teszik, mi történik a szárazzal?”
Az álmatlanság, megalázás, kínzás és bűneink terhétől gyötört drága Megváltónk már képtelen a fából ácsolt durva keresztet cipelni. Talán a tanítványok valamelyikét kényszerítették volna, hogy vigye, de ők elfutottak. Így egy idegennek jutott ez a kiváltság.
Igehely: Mt 27:1-2,11-26; Kulcsige: Mt 27:22 „Pilátus így szólt hozzájuk: Mit tegyek akkor Jézussal, akit Krisztusnak mondanak? Mindnyájan azt kiáltották: Keresztre vele!”
A leírt helyzetben Pilátusnak nincs könnyű dolga. Kezében két ember élete. Az egyikről tudja, hogy bűnös, ugyanakkor felismeri a valóságot, hogy akinek halálát követelik, semmi vétket nem követett el.
Igehely: Mt 26:57-75; Kulcsige: Mt 26:75 „Péter visszaemlékezett Jézus szavára, aki azt mondta neki: Mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem. Azután kiment onnan, és keserves sírásra fakadt.”
A tanítványoknak szép és jó lehetett a Mesterrel járni, látni csodáit, hallgatni az Isten országáról, az eljövendő királyságról szóló tanítást, enni a kenyerekből. Meglepetésszerűen érte őket a szomorú, gyötrődő Jézus látványa a Gecsemánéban. Mindannyian elcsüggedtek, el is aludtak.
Igehely: Mt 26:36-56; Kulcsige: Mt 26:42 „Másodszor is elment, és így imádkozott: Atyám, ha nem távozhat el tőlem ez a pohár, hanem ki kell innom, legyen meg a te akaratod.”
Miután elhangzott: „Lásd, eléd adtam ma az életet és a jót, de a halált és a rosszat is” (5 Móz 30:15), megosztódik az emberiség az engedelmesség dolgában. Az engedelmesség akarati döntés. Döntéseinket egy kitűzött célért hozzuk meg.
Igehely: Mt 26:1-35; Kulcsige: 26:26 „Miközben ettek, Jézus vette a kenyeret, áldást mondott, és megtörte, a tanítványoknak adta, és ezt mondta: Vegyétek, egyétek, ez az én testem!”
A ma élő embernek visszatetsző lehet a fenti ige. Aki csak teheti, jól táplálja mulandó testét. Az örök lelkünk táplálása ennél sokkal fontosabb, mert az élet több a tápláléknál. Vajon adott Neki valaki enni? – aggódnak az Úr tanítványai is.
Igehely: Mt 21:1-11; Kulcsige: Mt 21:9 „Az előtte haladó és az őt követő sokaság pedig ezt kiáltotta: Hozsánna Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban!”
Mivel közel volt már a húsvét ünnepe, zsidók sokasága vonult Jeruzsálembe. Az Úr Jézus féltestvérei, noha látták, amiket Jézus cselekedett, mégsem hittek benne. Úgy biztatták, hogy velük menjen, hadd lássák cselekedeteit az emberek, és legyen nyilvánvaló, ha Ő a Messiás.
Igehely: 1Thessz 2:1–12; Kulcsige: 1Thessz 2:8 „Mivel így vonzódtunk hozzátok, készek voltunk odaadni nektek nemcsak az Isten evangéliumát, hanem a saját lelkünket is, mert annyira megszerettünk titeket.”
Középiskolában bibliaismeretet oktatva (nem titkolt cél az evangélium hirdetése) többször is beszélgethettem pedagógusokkal. Az egyik tanárnő így foglalta össze a pedagógia lényegét: „A gyermeket szeretni kell!” Ennyi! Egyszerű, de a lényeget megragadó definíció. A tanárok is rájöttek: ha szeretik azokat, akiknek ismereteket, életszemléletet akarnak átadni, sokkal könnyebb dolguk lesz.