Igehely: Zsolt 37:1-11; Kulcsige: 37:7 „Légy csendben, és várj az Úrra! Ne indulj fel, ha az alattomos embernek szerencsés az útja!”
Az érzelmek fontos szerepet játszanak életünkben. Szebbé, gazdagabbá és színesebbé válhat életünk, azonban meg is keseríthetnek. Uralkodnunk kell érzelmeinken, sőt meg kell tanulnunk irányítani őket. Hogyan tegyük ezt?
Igehely: Zsolt 23:1-6; Kulcsige: 23:2 „Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem.”
„Csak Istennél csendesül el lelkem” – mondja a zsoltáros (Zsolt 62:2a). Korábban leterhelt volt, boldogtalan, céltalan és lelkiismerete is vádolta, de Istenben megnyugodott, a Jó Pásztor betöltötte lelkét, nem szűkölködik. Hogyan maradhat meg ez az élet?
Igehely: Mk 6:30-34; Kulcsige: 6:31 „Ő pedig így szólt hozzájuk: Jöjjetek velem, csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé! Mert olyan sokan mentek hozzá, hogy még enni sem volt idejük.”
Jézus egy oázisra mutat: pihenés a testnek és léleknek. A lelki szolgálattevőknek is szükségük van pihenésre. A Jézusért végzett szolgálat ideje alatt sok megterhelés és energiavesztés történik, amit pótolni kell.
Igehely: Róm 8:26-27; Kulcsige: 8:26 „Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.”
Szavakkal ki sem tudjuk fejezni, milyen nagy segítséget kap a hívő ember Istentől. Tudjuk, hogy erre gyengeségeink miatt vagyunk ráutalva. Isten Lelkének, a Szentléleknek a segítségére imádságainkban is számíthatunk.
Igehely: Mt 26:36-45; Kulcsige: 26:36 „Akkor elment velük Jézus egy helyre, amelyet Gecsemánénak hívtak, és így szólt tanítványaihoz: Üljetek le itt, amíg elmegyek, és amott imádkozom.”
Figyelemreméltó, hogy Jézus minden élethelyzetben kész volt és tudott imádkozni. Nemcsak akkor, amikor öröme volt, hanem szomorúságai és gyötrelmei közepette sokkal inkább. Ilyenkor imatársakat is keresett. Nem lehet ez másképp Isten gyermekei életében sem.
Igehely: Mt 19:13-15; Kulcsige: 19:13 „Ekkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy tegye rájuk a kezét, és imádkozzék értük, a tanítványok azonban rájuk szóltak.”
Palesztinában szokás volt, hogy az édesanyák gyermekeiket elvitték egy híres rabbihoz, hogy imában kérjen áldást rájuk. Megváltónk földi szolgálatának egyik kiemelkedő mozzanata a gyermekekhez való viszonya volt.
Igehely: Róm 7:14–25; Kulcsige: Róm 7:25 „Hála legyen Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által! Tehát én magam értelmemmel ugyan Isten törvényének szolgálok, testemmel azonban a bűn törvényének.”
A lelki életünkben tudjuk és elismerjük, mint Pál is, hogy a törvény jó. Belenézünk, és látjuk, hogy milyen jónak kellene nekünk is lennünk. De meglátjuk, hogy milyen rosszak vagyunk. Mármint, hogy bennünk lakik a bűn, ami teszi a rosszat, amit én magam nem is akarok tenni, hiszen gyűlölöm, de mégis teszem, bár nem akarom. A bűn törvénye ez. Nem csupán Pál „találtaték” (10.v.) úgy, hanem ő maga „megtalálta” azt a törvényt, hogy csak a rosszra van lehetősége (21.v.) – a bűn megvan benne – (Károli), szó szerint: mellé fekszik, kéznél van.