Mindennapi áhítatok

2020. március 2., hétfő

Igehely: Mt 12:22-32; Kulcsige: Mt 12:28 „Ha viszont én Isten Lelkével űzöm ki az ördögöket, akkor bizony elérkezett hozzátok az Isten országa.”

Íme egy konkrét, nyilvános csoda, ami a szemük láttára történt, amely a tömeget elgondolkoztatta, és kezdték Jézust azonosítani, felismerni. Csakhogy ennek nem örül az ellenzék, ellenség, és ő is jön az ő szemszögével.

2020. február 29., szombat

Igehely: Mt 12:9-14; Kulcsige: Mt 12:11 „Ő pedig ezt mondta nekik: «Ki az az ember közületek, akinek ha egy juha van, és az verembe esik szombaton, nem ragadja meg, és nem húzza ki?»”

Hirtelen nagy érdeklődés lett úrrá a farizeusokon, amikor Jézus szombaton bement a zsinagógába. Meg is kérdezik Jézust, hogy szabad-e szombaton gyógyítani, de nem azért, mert szerették volna, hogy megtegye, hanem hogy vádolhassák Őt. Miért érdekelnek az igei igazságok?

2020. február 28., péntek

Igehely: Mt 12:1-8; Kulcsige: Mt 12:7 „Ha pedig értenétek, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot – nem ítéltétek volna el azokat, akik nem vétkeztek.”

Az Úr Jézus és tanítványai kényszerhelyzetbe kerültek. Épp egy búzatáblán haladtak át, és mivel éhesek voltak, kalászokat téptek és kidörzsölve megették azokat. A farizeusok észrevették őket és a Jézus iránti gyűlöletük csak fokozódott ezzel.

2020. február 26., szerda

Igehely: Mt 11:20-24; Kulcsige: Mt 11:21 „Jaj neked, Korazin! Jaj neked, Bétsaida! Mert ha Tíruszban és Szidónban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, régen megtértek volna zsákban és hamuban!”

A nagyobb kiváltság nagyobb felelősséget is hordoz magával. Nagyon kevesen részesültek olyan kiváltságokban, mint ezek a városok. Jézus személyesen járt ott, az emberek pedig saját fülükkel hallhatták az evangéliumot, de mégsem tértek meg.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Zsolt 24:1–10; Kulcsige: Zsolt 24:8 „Ki az a dicső király? Az erős és hatalmas Úr, az Úr, aki hatalmas a harcban.”

A mi Urunk a Seregek Ura. Legyőzhetetlen, ezért mindig győzelemre vezeti azokat, akik vele járnak. Az Ószövetségben számos példa van erre. Saul király akkor vét nagyot, amikor a győzelmet önmagának tulajdonítja, oszlopot emel önmagának. Dávid az Úrral felvértezve győzi le Góliátot, és számtalan győztes csatájában láthatjuk, hogy az Úr ment előtte: „Ha majd lépések neszét hallod a szederfák teteje felől, akkor szállj csatába, mert előtted megy Isten, hogy megverje a filiszteusok táborát!” (1Krón 14:15).