Igehely: 1Kor 7:1-7; Kulcsige: 1Kor 7:7 „Szeretném, ha minden ember úgy volna, mint én magam is; viszont mindenkinek saját kegyelmi ajándéka van Istentől: kinek így, kinek amúgy.”
Nősülés előtt sokszor elolvastam ezt az igerészt, és rettegtem attól a gondolattól, hogy Isten engem is megajándékoz az egyedülléttel.
Igehely: Ef 4:11-15; Kulcsige: Ef 4:12 „Hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, Krisztus testének építésére”
Egy lelkipásztor igehirdetését hallgatva lettem figyelmes a következő mondatra: „A mai keresztyénekben az a kép él, hogy a megtérés helye a gyülekezeti padokban van, és a lelkipásztorok azok, akik által ezt Isten elvégzi.” Kedves olvasó, ha egyetértesz a fönti állítással, akkor nézzük meg még egy
Igehely: 1Kor 12:4-11; Kulcsige: 1Kor 12:11 „De mindezt egy és ugyanaz a Lélek munkálja, aki úgy osztja szét kinek-kinek ajándékát, amint akarja.”
Minden ember különbözik, és mégis mindannyian Isten képmására teremtettünk.
Igehely: Róm 12:3-10; Kulcsige: Róm 12:6a „Mert a nekünk adott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is.”
Isten különös kegyelme az, hogy Lelke által ma is köztünk él és munkálkodik. Egyszerű embereket használ fel, akiket felruház a szolgálatra, az evangélium hirdetésére.
Igehely: 1Thessz 2:11-12; Kulcsige: 1Thessz 2:12 „Intettünk és buzdítottunk, és kérve kértünk titeket: éljetek Istenhez méltó módon, aki az ő országába és dicsőségébe hív titeket.”
Vasárnap azzal kezdtük a hetünket, hogy Isten örökösei vagyunk. Ma arról olvashatunk, hogy Isten hív, vár minket ebbe az örökségbe, az Ő országába, Királyságába, örök dicsőségébe. Igen, Isten a szeretetét abban is megmutatja, hogy meg akarja osztani velünk mindenét, Önmagát.
Igehely: 1Jn 4:11-18; Kulcsige: 1Jn 4:17 „Abban lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizalommal tekinthetünk az ítélet napja felé, mert ahogyan ő van, úgy vagyunk mi is ebben a világban.”
Az ítélet napjáról, egyáltalán az ítélet szóról, ha gondolkodunk, milyen érzés támadhat bennünk? Alapvetően két dolgot említenék: az egyik a félelemérzés, a másik természetesen ennek ellentéte: a bizakodás, öröm.
Igehely: Mk 1:35–39 Kulcsige: Mk 1:35 „Nagyon korán, amikor még sötét volt, felkelt, és félrevonult egy lakatlan helyre, és ott imádkozott.”
Jézus Krisztus imádkozó életet élt. Az imádkozás fontosságát abban láthatjuk, hogy korán reggel, mielőtt megvirradt volna, felkelt és kiment egy puszta helyre imádkozni. Értékes perceket töltött az Atyával való közösségben. Szüksége volt az imádkozásra, hogy a Kapernaumban végzett szolgálata gyümölcsöző legyen. A tömeg visszatért Simon házához azzal a reménnyel, hogy találkozik Jézussal, de azt tapasztalja, hogy Jézus már nincs ott.