Igehely: Mt 8:18–22; Kulcsige: Mt 8:20 „Jézus ezt mondta neki: A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania.”
Jézus távozni készült, és valószínűleg ez késztetett bizonyos embereket arra, hogy kérleljék őt, vegye be őket is abba a tanítványi körbe, amelyik állandóan vele jár. A szoros értelemben vett tanítványság a Mester személyéhez való közeli kötődéssel járt.
Igehely: Mt 8:14–17; Kulcsige: Mt 8:15 „Amikor beesteledett, sok megszállottat vittek hozzá, ő pedig szavával kiűzte a tisztátalan lelkeket, és minden beteget meggyógyított.”
A Péter anyósát gyötrő láz – amitől az Úr Jézus megszabadította –, akkoriban betegségnek számított, nem pedig tünetnek. Máté a sok gyógyulási történet közül érdekes módon egy leprás meggyógyítását, egy pogány százados hitét és egy asszony történetét örökíti meg ebben a részben.
Igehely: Mt 8:5–13; Kulcsige: Mt 8:13 „A századosnak pedig ezt mondta Jézus: Menj el, és legyen a te hited szerint. És meggyógyult a szolga még abban az órában.”
A Jézushoz intézett kérés egy pogánytól érkezett. Egy nem zsidó közeledett a zsidó Messiás felé. Máté evangéliumában még egyetlen ilyen esettel találkozunk, a Mt 15:21–28-ban, amikor a kánaáni asszony kiált Jézus után. Figyelemre méltó, hogy mind a két történetben „távgyógyítás” történik.
Igehely: Mt 8:1–4; Kulcsige: Mt 8:3 „Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és ezt mondta: Akarom. Tisztulj meg! És azonnal megtisztult a leprától.”
Visky István egyik igehirdetése világított rá arra, hogy amikor az Ószövetségben tiszta és tisztátalan érintkezik, akkor a tiszta tisztátalanná válik. Viszont amikor ugyanez megtörténik az Újszövetségben, akkor a tisztátalan lesz tisztává. Ezt olvashattuk a kijelölt igében is.
Igehely: Mt 7:15–20; Kulcsige: Mt 7:19-20 „Amelyik fa nem terem jó gyümölcsöt, azt kivágják, és tűzre vetik. Tehát gyümölcseikről ismeritek meg őket.”
Hogyan különböztetjük meg a farkast a báránytól? Egymás mellé állítjuk a két állatot, és amelyik a bárány mellett áll, az a farkas. Nyilvánvaló, nem? De!
Igehely: Mt 7:12–14; Kulcsige: Mt 7:12 „Amit csak szeretnétek, hogy az emberek tegyenek veletek, mindenben ugyanúgy tegyetek ti is velük, mert ezt tanítja a törvény és a próféták.”
A 12. igevers elnevezése aranyszabályként Alexander Severus (uralkodott Kr. u. 222–235), római császár nevéhez köthető, aki bár nem volt keresztény, mégis annyira lenyűgözte őt Jézus ezen mindent átfogó, jó életre oktató alapelve, hogy hatalmas aranybetűkkel felíratta azt a szobája falára.
Igehely: Róm 7:14–25; Kulcsige: Róm 7:25 „Hála legyen Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által! Tehát én magam értelmemmel ugyan Isten törvényének szolgálok, testemmel azonban a bűn törvényének.”
A lelki életünkben tudjuk és elismerjük, mint Pál is, hogy a törvény jó. Belenézünk, és látjuk, hogy milyen jónak kellene nekünk is lennünk. De meglátjuk, hogy milyen rosszak vagyunk. Mármint, hogy bennünk lakik a bűn, ami teszi a rosszat, amit én magam nem is akarok tenni, hiszen gyűlölöm, de mégis teszem, bár nem akarom. A bűn törvénye ez. Nem csupán Pál „találtaték” (10.v.) úgy, hanem ő maga „megtalálta” azt a törvényt, hogy csak a rosszra van lehetősége (21.v.) – a bűn megvan benne – (Károli), szó szerint: mellé fekszik, kéznél van.