Igehely: Mt 18:1-9; Kulcsige: Mt 18:5 „És aki befogad egy ilyen kisgyermeket az én nevemben, az engem fogad be.”
Mennyire furcsa, hogy Jézus jelenlétében (aki a legnagyobb) a tanítványok azon vitatkoznak, hogy ki a nagyobb.
Igehely: Mt 17:14-21; Kulcsige: 17:20 „Ő így válaszolt: Kishitűségetek miatt. Bizony mondom nektek: ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda – akkor odamenne, és semmi sem volna nektek lehetetlen.”
Egy dokumentumfilmben láttam, hogy egy katolikus pap az ördögűzésről beszélt. Azt mondta, hogy általában, amikor ilyen eseményekről olvas vagy hall az ember, kirázza a hideg és libabőrös lesz.
Igehely: Mt 17:1-13; Kulcsige: 17:5 „Miközben ezt mondta, íme, fényes felhő borította be őket, és hang hallatszott a felhőből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, őt hallgassátok!”
A közelmúltban alkalmam volt egy csoportban a házasságról és a szexuális együttlétről beszélgetni.
Igehely: Mt 16:13-28; Kulcsige: 16:24 „Akkor Jézus ezt mondta tanítványainak: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem!”
Olyanok vagyunk, hogy áldozat nélkül szeretnénk megkapni azt, amire vágyunk.
Igehely: Mt 16:1-12; Kulcsige: 16:12 „Ekkor megértették: nem azt mondta, hogy a kenyér kovászától óvakodjanak, hanem a farizeusok és szadduceusok tanításától.”
Ha figyelmesen olvastuk ezt a történetet, észrevehettük, hogy a tanítványok a földi gondolkodás rabjai voltak: „Ők pedig így gondolkodtak magukban: Nem is hoztunk kenyeret!” (7.v.). Ez a földi gondolkodás elvette a figyelmüket Jézus igazi üzenetéről.
Igehely: Mt 15:29-39; Kulcsige: 15:31 „A sokaság pedig csodálkozott, amikor látta, hogy a némák beszélnek, a nyomorékok egészségesek lesznek, a bénák járnak, a vakok pedig látnak, és dicsőítette Izráel Istenét.”
Valószínű, sokan találkoztunk már a csodahajhász kifejezéssel. Általában olyan emberekre szoktuk ezt használni, akik nagyon népszerűsítik és támogatják az összejöveteleken történő csodáknak a megnyilvánulását.
Igehely: 2Sám 5:6–12; Kulcsige: 2Sám 5:10 „Dávid egyre jobban emelkedett és növekedett, mert vele volt az Úr, a Seregek Istene.”
Dávid elfoglalta a honfoglalás után még a jebusziak birtokában maradt sziklavárat. Ez a saját területe lett, így lakhely és település szempontjából nem függött egy törzs kegyeitől sem, még a magáétól, a Júda törzséétől sem. Ez lett a későbbi Jeruzsálem, az ország fővárosa.