Igehely: Lk 7:36-50; Kulcsige: Lk 7:44 „Majd az asszony felé fordulva ezt mondta Simonnak: Látod ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba, és nem adtál vizet a lábam megmosására, ő pedig könnyeivel öntözte lábamat, és hajával törölte meg.”
Simon farizeus vendégségbe hívta meg Jézust a házába. Addig minden szépen alakult, míg be nem jött egy mindenki által jól ismert, bűnös életű nő. Nagy felháborodásában Simon már Jézus kilétét is megkérdőjelezte: „…ha próféta volna, tudná, hogy ki és miféle asszony az …” – gondolta magában (39. v.). De Jézus belelátott Simon gondolataiba, és elmondta neki a hitelező és a két adós példázatát. Majd ezt kérdezte Simontól: „Vajon melyikük szereti őt jobban?” (42. v.) Hát persze hogy az, akinek többet engedett el. Jézus ezután szembesítette őt a saját helytelen, önigazult magatartásával. Meg kell értenünk, hogy sok bűnünk miatt mindannyian kizárólag csak kegyelemből, hit által élhetünk. Jézus szembeállította Simon és a bűnös nő viselkedését. Te nem adtál vizet lábmosáshoz, ő könnyeivel mosta. Csókkal sem köszöntöttél, ő lábaimat csókolgatja. Olajjal meg nem kentél, ő drága kenetet pazarolt lábaimra, és mindezt azért tette, mert neki sok bűne bocsáttatott meg! Ezért ő nagyon szeret. (47. v.) Ez a bűnös nő örömmel hallhatta: megbocsáttattak a te bűneid! (48. v.) Ekkor már a vendégek is kérdezgették magukban: „Kicsoda ez, aki a bűnöket is megbocsátja?” A prostituált nőt megtartotta az ő hite, és elmehetett békességgel. Jézus ma is kész megbocsátani a bűneinket, de aki magát jónak tartja és nem tudja, hogy csak Isten kegyelme mentheti meg őt a kárhozattól, az elkárhozik, mert nem kérte Isten bocsánatát. Viszont az, aki beismeri bűneit, és megalázkodva kiált kegyelemért Istenhez, bűnbocsánatot, kegyelmet, örömöt és békességet kap. Vajon hányszor vétkeztünk azzal, hogy mások bűnösségét mérlegeltük a magunké helyett? Vagy azt gondoltuk, mint Simon, hogy azért nem vagyunk olyan bűnösök, mint mások! A megtéréshez csak egy út vezet: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz Ő, megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.” (1Jn 1:9) Így a legbűnösebb is kegyelmet kaphat. Valld meg hát bűneidet, és térj meg! Az énekíró is ezt tanácsolja: „Váltságát tedd a magadévá, hidd, az számodra is elég.” (HH 499)
Simon András
Imaáhítat: Imádkozzunk a lelkipásztorfeleségekért! – 1Kor 9:5
Bibliaóra: Az őrködés leckéje – Lk 12:35-48 (Lk 12:40)
A kezdettől hallott üzenet
Igehely: 1Jn 3:11-24; Kulcsige: 1Jn 3:11 „Mert ez az az üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást.”
Isten szeretetéről szól a Biblia központi üzenete, mert maga Isten a szeretet. Ő úgy szeretett minket, hogy mikor még bűneinkben voltunk, egyszülött Fiát adta, hogy meghaljon értünk. Ezért Ő jogosan szólít fel, hogy szeressük mi is egymást! Tulajdonképpen semmi mást nem kér, csak azt, hogy szemléljük jóságát, és váljunk hozzá hasonlóvá. A mi szeretetünk akkor lesz valódi, ha Őbelőle táplálkozik. Az igazi szeretet nem szavakban, hanem életvitelben áll. Kain tettéből tudjuk, hogy nem szerette szívből testvérét, sőt gyűlölte. Nem elég csak szavakkal mondani, hogy szeretlek. Vajon a tetteink mit bizonyítanak? Készek vagyunk áldozatot hozni testvéreinkért? „Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és igazsággal.” (18. v.)
Azt tudnunk kell, hogy a világ szemében nem feltétlenül érték, és nem is díjazza a szeretetet. Ne csodálkozzunk hát, ha gyűlöl a világ. Jézust is gyűlölte. Az igazi szeretet viszont legyőzi a félelmet, és erőt ad áldani azokat, akik minket gyűlölnek. ,,Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat jóval.” (Róm 12:21) Minél szorosabb a kapcsolatunk Istennel, annál nagyobb bizalommal tárhatjuk elé kéréseink. ,,Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?” (Róm 8:32) A Szentlélek erőt ad Isten parancsolatainak megtartásához. Ez pedig annak bizonyítéka, hogy az övéi vagyunk. Jézus mennybemenetele előtt azt mondta tanítványainak: „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!” (Jn 13:34) János arról is ír, hogy mi átmentünk a halálból az életbe. (14. v.) Az új életben járásunk egyik legfőbb bizonyítéka, hogy szeretjük a mi testvéreinket. Aki gyűlöli embertársát, az mind embergyilkos. El kell döntenünk, kit akarunk követni. Isten a szeretetre képesít, Sátán pedig minden gonoszra. Ne engedjünk a kísértőnek! Szeressük Istent és embertársainkat! Ez boldoggá tesz.
Simon András
Új hozzászólás