2020. március 19., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Önmegtagadás

Igehely: Mt 16:13-28; Kulcsige: 16:24 „Akkor Jézus ezt mondta tanítványainak: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem!”

Olyanok vagyunk, hogy áldozat nélkül szeretnénk megkapni azt, amire vágyunk. A hívő ember életét négy olyan terület határozza meg, amelyek megkövetelik az áldozatot, hogy céljainkat elérhessük: 1.) A gyülekezet anyagi kiadásainak fedezése: imaházépítésre, -felújításra, liturgikus teendők elvégzésére, vagy technikai felszerelések használatára. 2.) A gyülekezet lelkisége: ide tartozik az imádkozás, böjtölés, beteglátogatás, lelkigondozás, vagy kiscsoportos alkalmak szervezése. Ezek mind áldozatot igényelnek részünkről, és önmegtagadást annak érdekében, hogy jól működjenek.

A következő két terület inkább személyesebb, de hasonló az előző kettőhöz: 3.) Mindenkinek természetes az, hogy ha valamilyen fizikai célt akarunk elérni, akkor áldoznunk kell időt, energiát és pénzt. Ha például házat akarunk építeni, akkor nagy befektetés előtt állunk. Az utolsó, a 4.) kategória a lelki életünk fejlesztése. Azért hagytam ezt utoljára, mert valahogy mindig ezzel foglalkozunk a legkevesebbet, pedig ez a legfontosabb. Ha az élet minden területén szükségünk van önmegtagadásra és áldozatra, miért gondolnánk, hogy a lelki fejlődéshez nem kell?

Ferkő Attila

DÉLUTÁN | 

Szentlélekkel teljes ifjú

Igehely: 1Sám 16:1-13; Kulcsige: 1Sám 16:13 „Sámuel pedig fogta az olajos szarut, és testvérei körében fölkente őt. Akkor az Úr lelke szállt Dávidra, és attól kezdve vele is maradt. Sámuel pedig elindult, és elment Rámába.”

Ebben a sorozatban volt már szó egy ifjúról, aki Mózes mellett szolgált. Tőle azt tanultuk, hogy milyen az, amikor igazi kitartás jellemzi az életünket. Milyen fontos ez az erény a mai, rohamosan változó világunkban is! Ma este egy újabb kezdetnek lehetünk tanúi. Dávid, aki a legkisebb, mégis a legnagyobb lett Isten kegyelméből. Sámuel felkente őt mindenki előtt, megtéve ezzel az első lépést királyi szolgálata érdekében.

Amikor ifjainkat munkába állítjuk, előtte felkészítőn vesznek részt. Ezt már bemerítésük előtt is szoktuk velük gyakorolni. De a lelki szolgálat előtti felkészítés később is időszerű, sőt kívánatos. Ott vannak a bibliaiskolák, különféle tanfolyamok, amelyeket a lelkipásztorok tartanak a szolgálattevőknek, hogy felkészítsék őket. Ezek mind jók és szükségesek, mégis a legfontosabb és legkívánatosabb, hogy Szentlélekkel teljesek legyenek. Ez fogja megpecsételni és hitelesíteni minden szolgálattevő munkáját. Dávid életében is ez volt a legkiemelkedőbb. A mi életünkben jelen van-e a Lélek?

Ferkő Attila

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:6–8 „János teveszőr ruhába volt öltözve, derekán bőrövet viselt, sáskát evett és vadmézet. Ezt hirdette: «Utánam jön az, aki erősebb nálam, és én arra sem vagyok méltó, hogy lehajolva saruja szíját megoldjam. Én vízzel kereszteltelek meg titeket, ő pedig Szentlélekkel fog megkeresztelni.»”

Malakiás próféta szolgálata után négyszáz évig hosszú csend következett. Nem volt kijelentés. Az emberekben felfokozott várakozás volt a Messiás után. Óriási terheket viseltek lelkileg és fizikailag is a megszálló római légiók miatt. Sajnos, a vallási vezetők sem enyhítettek ezeken. Az emberekre elhordozhatatlan rituális terheket róttak, amelyekért ők az ujjukat sem mozdították (Mt 23:4). Ekkor jött János, aki egyszerű ember, mégis Istentől kiválasztott eszköz volt arra, hogy nyilvánosan hirdesse a Szabadító eljövetelét.