Igehely: Péld 3:5-12; Kulcsige: Péld 3:5 „Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál.”
Ma boldog újévet szokás kívánni. Tudjuk-e, hogy a boldogság nem a szerencsén múlik? Figyeljük meg, hogy mi a feltétele annak, hogy ez az évünk valóban boldog legyen:
Igehely: 1Pt 4:1-11; Kulcsige: 4:7 „Mindennek a vége pedig már közel van: legyetek tehát bölcsek és józanok, hogy imádkozhassatok.”
Aki készen áll a szenvedésre arról tesz bizonyságot, hogy erős alapelvei vannak. Jézus kész volt szenvedni, ezáltal jelezve, hogy ellenáll a bűnös életvitelnek és nem alkuszik meg. Mint az Ő követői, példája szerint kell cselekednünk, ellenállva a kísértéseknek, hogy megszűnjünk vétkezni.
Igehely: Zsolt 27:1-14; Kulcsige: 27:14 „Reménykedj az Úrban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az Úrban!”
Ez egy harci zsoltár, ami hadakozásról és védelmezésről beszél. Úgy tűnik Dávid nehéz helyzetbe került. Azonban az is világos, hogy harcai közepette sem veszítette el reménységét. A reménység egy erőteljes dolog, a végsőkig kitart. A reménység a legjobb orvosság.
Igehely: Préd 7:13-18; Kulcsige: 7:18b „Mert az istenfélő ember minden bajból kikerül.”
Isten nem ígérte gyermekeinek, hogy nem lesz részük próbákban, betegségekben és egyéb nehézségekben, (Jn 15:20) de azt igen, hogy velük lesz és nem hagyja őket elveszni!
Igehely: Jel 22:6-16; Kulcsige: 22:16 „Én, Jézus, küldtem el angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen nektek a gyülekezetek előtt. Én vagyok Dávid gyökere és új hajtása, a fényes hajnalcsillag.”
Van úgy, hogy elkezdünk valamit, de nem tudjuk befejezni. Szinte minden írónak és festőnek vannak befejezetlen munkái. Például Mark Twain 20 év alatt 3 különböző változatban írta meg A Rejtélyes Idegen című művét, mégis halálakor befejezetlen maradt.
Igehely: 1Jn 4:7- 12; Kulcsige: 4:9 „Abban nyilvánult meg Isten irántunk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala.”
Mai világunkban a szeretet sokszor csak egy kóbor érzéssé van lecsökkentve, ami fellobbanhat vagy kihűlhet. Egyszer csak megjelenik, mint télen a hó, aminek este még nyoma sincs, reggelre meg már beterítette az egész tájat. Aztán hirtelen elolvad és hűlt helye se marad.
Igehely: Róm 7:14–25; Kulcsige: Róm 7:25 „Hála legyen Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által! Tehát én magam értelmemmel ugyan Isten törvényének szolgálok, testemmel azonban a bűn törvényének.”
A lelki életünkben tudjuk és elismerjük, mint Pál is, hogy a törvény jó. Belenézünk, és látjuk, hogy milyen jónak kellene nekünk is lennünk. De meglátjuk, hogy milyen rosszak vagyunk. Mármint, hogy bennünk lakik a bűn, ami teszi a rosszat, amit én magam nem is akarok tenni, hiszen gyűlölöm, de mégis teszem, bár nem akarom. A bűn törvénye ez. Nem csupán Pál „találtaték” (10.v.) úgy, hanem ő maga „megtalálta” azt a törvényt, hogy csak a rosszra van lehetősége (21.v.) – a bűn megvan benne – (Károli), szó szerint: mellé fekszik, kéznél van.