Mindennapi áhítatok

2020. április 3., péntek

Igehely: Mt 21:23-27; Kulcsige: Mt 21:27 „Ezért ezt felelték Jézusnak: Nem tudjuk. Ő pedig így válaszolt nekik: Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem ezeket.”

Jézust soha nem izgatta a hatalom kérdése. Ő feltárta az élet értelmét, világossá tette, hogyan működik az emberi élet Isten nélkül és hogyan működik Istennel összekötve. Így tudunk igazán jó és helyes életet élni. Jézus adatott nékünk Istentől „bölcsességül, igazságul, szentségül és váltságul.

2020. április 1., szerda

Igehely: Mt 21:12-17; Kulcsige: Mt 21:12 „Azután Jézus bement a templomba, és kiűzte mindazokat, akik a templomban árusítottak és vásároltak, a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit pedig felborította.”

Jézus azért űzte ki a méltatlan vendégeket a templomból, mert neki fontos volt, hogy a szent hely betöltse rendeltetését. „Mert a házad iránti féltő szeretet emészt; rám hull a gyalázat, ha téged gyaláznak.” (Zsolt 69:9) A templom az Istennel való találkozás helye.

2020. március 31., kedd

Igehely: Mt 20:29-34; Kulcsige: Mt 20:34 „Jézus megszánta őket, megérintette szemüket, és azonnal visszanyerték látásukat, és követték őt.”

Ez a két jerikói vak hallott már Jézusról a járókelőktől. Ez a jó hír hitet ébresztett bennük, hogy Jézus rajtuk is segít, mert nagy szükségben voltak. Megértik életük nagy lehetőségét is, és hitük legyőzi az akadályokat. Bár a sokaság próbálta elbátortalanítani, ők annál jobban kiáltottak.

2020. március 30., hétfő

Igehely: Mt 20:17-28; Kulcsige: Mt 20:28 „Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”

Azzal szolgáljuk Istent, ha szolgálunk az embereknek. A világban az a nagy, akinek pozíciója, hatalma van és megkövetelheti az emberek szolgálatát. Az Úr Jézus nem ilyen szempontok alapján mérte a nagyságot és sikert. Mi hány ember felé szolgálunk?

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Zsolt 118:5–21; Kulcsige: Zsolt 118:19 „Nyissátok ki előttem az igazság kapuit! Bemegyek, és hálát adok az Úrnak!”

Évekkel ezelőtt megkeresett egy volt osztálytársam, hogy beszélni szeretne velem. Elmondta, hogy meghalt az édesanyja daganatos betegségben, neki tönkrement a házassága, és ráadásként az ő szervezetében is diagnosztizálták a rákot. Nagyon megsajnáltam, majd később ennek a zsoltárnak a 17. versét küldtem el neki „Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit.” Elteltek az évek, az illető meggyógyult, lett új családja, de nem hirdeti az Úr tetteit. Talán, most még inkább sajnálatra méltó.