Igehely: Gal 1:10-24; Kulcsige: Gal 1:17 „Nem is mentem fel Jeruzsálembe azokhoz, akik előttem lettek apostolokká, hanem azonnal elmentem Arábiába, azután ismét visszatértem Damaszkuszba.”
Pál apostolt, a damaszkuszi úton Jézus Krisztus megállította, ami fordulatot, megtérést hozott az életébe. Az útja tovább Damaszkuszba és Arábiába vezetett, ahol három évet töltött, majd Jeruzsálembe ment, ahol találkozott az apostolokkal. Szükségesnek látta, hogy ezekről az időszakokról beszéljen Galácia gyülekezeteinek, igazolva, hogy nem emberek, hanem Jézus Krisztus tanította az evangélium igazságára. Azt az igazságot hirdette, amit az Úrtól kapott a damaszkuszi úton és a pusztában töltött idő alatt. Nincs más evangélium, ezért ne is fogadjanak senkitől másféle tanítást, még akkor sem, ha mennyből jövő angyal hirdetné azt. Az Arábia pusztájában töltött idő nagyon hasznos volt, mert nem emberekkel vitatkozva jutott erre a meggyőződésre, hanem az Úrtól vett kijelentés és személyes átélés nyomán. Minden levelében beszél erről, de főleg a Római levelében, ahol lefekteti a keresztyénség teológiáját, a keresztyén igaz hitet. Az evangéliumot nem kell kiegészíteni semmilyen más pótcselekedettel. Minden időben voltak hamis tanítók, akik más evangéliumot hirdettek, és hirdetnek napjainkban is. Az Úr adjon nekünk kegyelmet, hogy megmaradhassunk a tiszta evangélium mellett. Megismertük a tiszta evangéliumot? Megmaradunk-e a tiszta evangélium mellett?
Papp Dezső
A templomtisztító Úr Jézus
Igehely: Mt 21:10-17 „Amint beért Jeruzsálembe, felbolydult az egész város, és ezt kérdezgették: Kicsoda ez? A sokaság ezt mondta: Ő Jézus, a galileai Názáretből való próféta. Azután Jézus bement a templomba, és kiűzte mindazokat, akik a templomban árusítottak és vásároltak, a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit pedig felborította, Zak 14,21 és ezt mondta nekik: Meg van írva: „Az én házamat imádság házának nevezik”, ti pedig rablók barlangjává teszitek. Ézs 56,7 ; Jer 7,11 Azután vakok és sánták mentek hozzá a templomba, és meggyógyította őket. Amikor pedig a főpapok és az írástudók látták a csodákat, amelyeket tett, és a gyermekeket, akik a templomban ezt kiáltozták: Hozsánna Dávid Fiának! – haragra lobbantak, és így szóltak hozzá: Hallod, mit mondanak ezek? Jézus pedig így válaszolt nekik: Hallom. Sohasem olvastátok: „Gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicséretet”? Zsolt 8,3 Erre otthagyva őket kiment a városból Betániába, és ott töltötte az éjszakát.”
A jeruzsálemi templom i.u. 70-ig, lerombolásáig, szépségével hirdette Isten dicsőségét. Amikor Jézus a templomba ment, nemcsak ezt a dicsőséget látta, hanem azt is, ami onnan kiűzni való. Az evangéliumok szerint, Jézus az Úr háza iránti féltő szeretettel (Jn 2:17) tisztította meg a kézzel épített kőtemplomot, és ugyanilyen szeretettel tisztította a Szentlélek templomát, az embert. Kiűzte az árusokat és vásárlókat, kiknek az imádság háza üzlet, rablás barlangja volt. Felborogatta asztalaikat, székeiket, egyértelművé téve, hogy ennek nincs helye az imádság házában. Nem olvassuk, hogy ellenkeztek volna. Jézus nem ítélni jött, hanem életet, lehetőséget adni az életre, az Istenhez való visszatérésre. Talán volt, aki imádkozni tért vissza a templomba. Azután vakok és bénák élet-templomát tisztította meg gyötrő betegségektől. Ők sem ellenkeztek, sőt, ők keresték meg Jézust, hogy segítsen rajtuk. Egyedül a farizeusok álltak ellen Neki. Életünk, közösségeink, otthonaink, imaházaink nyitva állnak-e a templomtisztító Úr Jézus előtt?
Mezei Ödön
