Igehely: 2Krón 15:1-8; Kulcsige: 2Krón 15:7 „Ti azonban legyetek erősek, ne lankadjatok el, mert tetteiteknek meglesz a jutalma!”
Ma ezt olvastuk: „Ha keresitek őt megtaláljátok…” Isten válasza Ászá keresésére Azarjáhú próféta volt. Neki kellett Isten Lelke által bátorítania a királyt és hűséges embereit. Az üzenet tartalmából az csendül ki, hogy az évek teltével a király belefárad Istent kereső és szolgáló magatartásába. A bálványok felszámolásának küzdelmes munkája felőrölte minden erejét. Kifulladt. Ismerős ez nekünk is?! Milyen jó, ha ilyenkor egy biztató isteni szó, egy megértő, segítő barát „megtalál” minket. „Legyetek erősek, ne lankadjatok el, mert tetteiteknek meglesz a jutalma” – bátorítja a próféta. Ászá megfogadja az intést, és összeszedve minden erejét nekifog, hogy folytassa, amit félbe hagyott. Végül az Úr oltárát is helyreállítja. A 7. vers újszövetségi változata az 1Kor 15:58. Testvérem, fogadd ma a bátorító igét! Ismersz valakit, akinek jól jönne a héten egy kis bátorítás? Menj el hozzá az Úr igéjével! Vannak félbe maradt munkáid? Talán itt az idő újrakezdeni azokat.
Boros Róbert
Kend prófétává Elizeust!
Igehely: 1Kir 19:15-21 „Ekkor azt mondta neki az Úr: Menj, kelj ismét útra a pusztán át Damaszkuszba, és amikor odaérsz, kend fel Hazáélt Arám királyává. 2Kir 8,13.15 Azután Jéhút, Nimsí fiát kend fel Izráel királyává; Elizeust, az ábél-mehólái Sáfát fiát pedig kend fel prófétává magad helyett! 2Kir 9,1-6 És aki majd megmenekül Hazáél kardjától, azt Jéhú öli meg, és aki megmenekül Jéhú kardjától, azt Elizeus öli meg. 2Kir 9,14-37 De meghagyok Izráelben hétezer embert: minden térdet, amely nem hajolt meg Baal előtt, és minden szájat, amely nem csókolta meg őt. Amikor elment onnan, rátalált Elizeusra, Sáfát fiára, aki éppen szántott. Tizenkét pár ökör ment előtte, ő maga a tizenkettediknél volt. Amikor Illés elment mellette, rádobta a palástját. Akkor ő otthagyta az ökröket, Illés után futott, és ezt mondta: Hadd csókoljam meg apámat és anyámat, azután követlek! Ő azt felelte: Menj, de térj vissza; ne feledd, hogy mit tettem veled. Lk 9,61-62 Elizeus otthagyta őt, de aztán vette az egyik pár ökröt, levágta, és az ökrök szerszámából rakott tűzön megfőzte a húst, odaadta a népnek, és ettek. Ő pedig elindult, követte Illést, és a szolgálatába állt.”
Illés úgy érzi, hogy belefáradt a folyamatos küzdelembe, abba, hogy mindenki elfordult tőle, próféta társait is megölték. Életét mentve a pusztába menekül, ahonnan Isten a Hóreb hegyének csendjébe hívja. A megfáradt szolgát Isten halk és szelíd hangon szólítja meg, mint aki ismeri Illés feldúlt lelki állapotát. Ő tudja, hogy nem csak a szolgálatra való elhívás teszi próbára követőit, hanem a szolgálat továbbadása is. Mikor Illés úgy érzi, hogy elfogyott ereje, életének, de legalábbis szolgálatának végéhez ért, akkor az Úr kér még tőle valamit: adja tovább szolgálatát; általa tesz másokat királlyá, prófétává. Ez is nagy feladat, de Illés megteszi, és áldás van engedelmességén. Istennek úgy tetszett, hogy a megváltás munkájában embereket is felhasználjon. Tudom-e értékelni azt az időt, amit Isten nekem szánt ebben a munkában? Kész vagyok-e engedelmesen indulni, minden erőmmel munkálkodni, és hálaadással átadni a szolgálatot Isten következő eszközének? Illés mindezekben hűségesen járt el, és elragadtatása napjáig hasznos eszköze volt Istennek.
Mezei Ödön
