Igehely: Bír 19:14-26; Kulcsige: Bír 19:20 „Ekkor azt mondta az öregember: Békesség neked! Amire csak szükséged van, az az én gondom. Csak itt ne maradj a téren éjszakára!”
Olyan ez a történet, mint a legsötétebb éjszakában felvillanó fény Izráel történetének egyik igen sötét szakaszából, ahol a történésekbe belerezdül az istenfélő ember szíve-lelke, mivel olyan szörnytettekkel szembesül, amelyeknek nem lett volna szabad megtörténniük Izráelben.
Igehely: Tit 2:1-5; Kulcsige: Tit 2:2-3 „Hogy az idős emberek legyenek mértékletesek, tisztességesek és józanok, a hitben, a szeretetben és az állhatatosságban egészségesek.”
Titusz krétai szolgálata kiterjedt az idősebb generációra is. Isteni intésekre és bátorításokra kapott felhatalmazást. Ha a hívő férfi fiatalkorban, vagy az élete delén mértékletes, tisztességes és józan volt, nem nehéz ilyen maradnia az élete utolsó szakaszában sem!
Igehely: Mt 27:3-10
Jeremiás szolgálata az ítéletről szól, és az Újszövetségbe is bekerül a Vérmező kapcsán. A 30 ezüstpénzről a Zak 11:12-13-ban olvasunk, a Vérmező pedig a Jer 19:1-13-ban található („öldöklés völgye” és „a Tófetben temetni fognak...”).
Igehely: Jer 52:1-34; Kulcsige: 2Krón 36:21 „Hogy beteljesedjék az Úrnak Jeremiás által mondott igéje: Amíg le nem telnek az ország nyugalmának évei, nyugodni fog a pusztulás egész ideje alatt, teljes hetven évig.”
Egy történelmi korképet alkotunk ebből a részből, és megérthetjük, hogy Jeremiás próféta hűségesen bevégezte szolgálatát. Néhány tényre hadd figyeljünk oda:
Igehely:Jer 44:1-30; Kulcsige: Jer 44:29 „Ez lesz annak a jele – így szól az Úr –, hogy megbüntetlek benneteket ezen a helyen, és majd megtudjátok, hogy beteljesednek az én igéim rajtatok, a ti károtokra.”
Jeruzsálem pusztulása már hitelesítette Jeremiás életét és igehirdetését, és most elérkezett az utolsó igehirdetéséhez. Hátha most megváltoznak, megtérnek! Sajnos, nem akartak. Bűneikhez, bálványimádásukhoz ragaszkodtak, nem akartak Istenhez visszatérni. De a próféta megpróbálja újra.
Igehely: Jer 43:1-13,; Kulcsige: Jer 43:1 „Amikor Jeremiás elmondta az egész népnek Istenüknek, az Úrnak minden igéjét, amelyet Istenük, az Úr üzent nekik, mindezeket a szavakat.”
Jeremiás jó példa minden igehirdető és szolgálattevő részére, mert Isten ilyen embereket keres, akik hirdetik az igét „akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő” (1Tim 4:2). Ehhez kell legalább két dolog:
Igehely: 2Sám 14:18–24; Kulcsige: 2Sám 14:22 „Ekkor Jóáb arcával a földet érintve leborult, és áldotta a királyt. Azután ezt mondta Jóáb: Ma tudta meg szolgád, uram, királyom, hogy jóindulattal vagy hozzám, mert teljesítetted, ó király, szolgád kérését.”
A történetünkben Joáb próbálja megenyhíteni Dávid szívét, aki megharagudott fiára, Absolonra, mivel megölte testvérét, Amnónt. Joáb ravasz csellel próbálja megnyerni a király jóakaratát. Úgy néz ki, ő is azon az elven volt, mint Pál apostol: az alkalmat áron is meg kell vásárolni.
Dávid felismeri a ravasz félrevezetést, mégis könyörületes lesz, és teljesíti Joáb kérését. Vajon mi hányszor cselekszünk Joábhoz hasonlóan? Sokszor ravaszul becsempésszük imáinkba vágyainkat, de a végén alázatoskodva hozzátesszük: legyen meg a te akaratod.