Igehely: Jer 5:1-31; Kulcsige: Jer 5:30 „Borzasztó, szörnyű dolgok történnek az országban.”
Egy régi magyar mondás így hangzik: „Keresi a kákán a bököt!” Azt pedig nehéz megtalálni! Isten is így keresi az okokat népe ellen?
Igehely: Jer 4:5-31; Kulcsige: Jer 4:14 „Tisztítsd meg szívedet a gonosztól, ó, Jeruzsálem, hogy megszabadulhass! Meddig maradnak még benned álnok gondolataid?”
Gyakran elmegyünk gyermekeinkkel, unokáinkkal a parkba fagyizni, és nem kevésszer megesik, hogy egy jókora csöpp kerül a ruhánkra. Törölgetjük papírzsebkendővel vagy nedves törlővel, de a folt ott marad, ki kell mosni. Mosás után tiszta és illatos lesz a ruhánk, mehetünk újra sétálni!
Igehely: Jer 3:6-4:4; Kulcsige: Jer 4:1 „Ha meg akarsz térni, Izráel – így szól az Úr –, hozzám térj meg! Ha eltávolítod színem elől förtelmes bálványaidat, ne ingadozz!”
Valahányszor képzőművészeti kiállításon járunk, elgondolkodunk azon, hogy a művész alkotása mit fejez ki számunkra, vagy mit látunk meg mi az adott alkotásban. A festő vagy a szobrász tudja, hogy miért éppen olyan az a festmény vagy szobor, hisz minden vonással üzenni próbál valamit.
Igehely: Jer 2:28-3:5; Kulcsige: Jer 2:32 „Elfeledkezik-e ékszereiről a lány, díszes övéről a menyasszony? Rólam elfeledkezett népem számtalanszor.”
Fiataljaink egyre nehezebben kötelezik el magukat házasságra, kötött munkahelyre vagy Krisztus mellett. „Ha szabad kapcsolatban élek, nem feltétlenül kell hűségesnek lennem, azt tehetek, amit akarok!” Bármennyire is szomorú, sajnos, ez a valóság.
Igehely: Jer 2:1-28; Kulcsige: Jer 2:13 „Mert kétszeres rosszat cselekedett népem: engem, a friss víznek forrását elhagytak, és víztárolókat vájnak, repedt falú víztárolókat, amelyek nem tartják a vizet.”
Jeremiás tiltakozik, hogy nem ért a beszédhez, ezért Isten igéjét kapta, amit hirdetni kellett. A 2. fejezet így kezdődik: „Így szólt hozzám az Úr igéje” – tehát a következő üzenetet maga Isten szólja népe felé.
Igehely: Jer 1:1-10; Kulcsige: Jer 1:5 „Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek, népek prófétájává tettelek.”
Óvodáskorunk óta végigkísér a nagy kérdés: Mi leszel, ha nagy leszel? Gyermekként sokszor álmodtam arról, hogy híres zenész, orvos vagy akár államfő leszek! Talán szüleink is velünk álmodtak: vajon mi lesz belőle? De nemcsak szüleink figyelték kibontakozó útjainkat, hanem Isten is!
Igehely: 1Pt 3:8–17; Kulcsige: 1Pt 3:15 „Ellenben az Urat, a Krisztust tartsátok szentnek szívetekben, és legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet.”
Élő reménység. – Ez látszik kívülről is. A szívünkben lakozó, megszentelő Isten táplálja ezt a reménységet, ami valójában több mint reménység – megbizonyosodás.
Ha kérdeznek, tudsz-e bizonyságot tenni erről a reménységről, szelídséggel és félelemmel?
Ha nem kérdeznek, a puszta jelenléted, magatartásod, beszéded, tükrözi-e ezt az élő reménységet, meggyőződést?
Isten gyermekeinek az élet minden helyzetében be kell mutatniuk az élő Jézus Krisztust, aki által van a mi élő reménységünk! Imádkozz, hogy ma is tudd ezt megtenni!