Igehely: 1Móz 22:9-19; Kulcsige: 1Móz 22:11 „Kiáltott neki az Úr angyala az égből: Ábrahám! Ábrahám! Ő így felelt: Itt vagyok.”
Mindig csodáltam Ábrahám bátorságát és hitét. Lehet, könnyebb lett volna elindulni, ha Isten nem jelenti ki neki világosan, hogy mi lesz a vége az utazásnak. De tisztán hallja Ábrahám: Fogd a fiadat, akit szeretsz, és áldozd fel ott.
Igehely: 1Kor 9:19-27; Kulcsige: 1Kor 9:24 „Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek.”
Pál, az apostoli szolgálatát illetően a saját módszereiről beszél, melyeket azért használ, hogy minél több embert megnyerjen a jó hírnek, s így megmentse őket.
Igehely: Fil 3:7-17; Kulcsige: Fil 3:14 „De egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának Krisztus Jézusban adott jutalmáért.”
Az embernek sok minden jelenthet értéket. Pál is így volt ezzel egy ideig. Pályafutása kezdetén sokat jelentett neki a származása és vallása. Amikor azonban találkozott Jézussal, teljesen megváltozott a látásmódja.
Igehely: Zsolt 27:1-14; Kulcsige: Zsolt 27:4 „Egy dolgot kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy az Úr házában lakhassam egész életemben; láthassam, milyen jóságos az Úr, és gyönyörködhessem templomában.”
A Zsoltárból kiderül, hogy Dávidot üldözik. Ellenség veszi körül, hamisan tanúskodnak ellene, bosszút lihegnek.
Igehely: Jn 9:13-17,24-38; Kulcsige: Jn 9:25 „Ő így válaszolt: Hogy bűnös-e, nem tudom. Egyet tudok: bár vak voltam, most látok.”
Az „egyet tudok” azzal a kérdéssel kapcsolatosan van megfogalmazva, hogy honnan való Jézus. A farizeusok határozottan állítják, hogy nem Istentől van, ezért nem lehet a Krisztus sem.
Igehely: Lk 18:18-27; Kulcsige: Lk 18:22 „Amikor Jézus ezt hallotta, így szólt hozzá: Még egy fogyatkozásod van: add el minden vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben, azután jöjj, és kövess engem!”
Jézus szerint ennek a fiatalembernek egy fogyatkozása volt: a vagyonához való ragaszkodása. Ez viszont egy olyan hiányosságnak bizonyult, amely kizárta őt Isten országából, az üdvösségből. A tanitványok, akik szemtanúi voltak a jelenetnek, megdöbbenten kérdezték: ki üdvözülhet akkor?
Igehely: Mk 2:23–28 Kulcsige: Mk 2:27–28 „Majd hozzátette Jézus: A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért; tehát az Emberfia ura a szombatnak is.”
A szombat (nyugalomnap) az emberért lett. Amikor Isten kezdetben a teremtett világot az embernek ajándékozta, legnagyobb, legfőbb ajándéka az volt, hogy a hetedik napot megszentelte. Ezzel meghívta az embert hatnapi munka után önmagához, együtt ünnepelni: Istennel közösségben lenni, vele együtt szemlélni a teremtés, majd a megváltás csodáit (5Móz 5:12–15). Üdvözítőnk magához hív bennünket is, hogy tőle tanuljunk, és nála leljünk igazi nyugalmat. Őnélküle üres minden vallásosság, hiábavaló minden ünneplés és haszontalan minden törekvés.