Igehely: 1Móz 18:22-33; Kulcsige: 1Móz 18:32 „Ábrahám ezt mondta: Ne haragudjon az én Uram, hogy még egyszer szólok: hátha csak tíz található ott! Ő így felelt: Nem pusztítom el a tízért.”
A közbenjárás az imaéletben azért fontos, mert kifele ható jelleget ad az imádságnak és segít abban, hogy ne csak magunk körül forgolódjunk, amire hajlamosak vagyunk.
Igehely: Lk 6:27-28; Kulcsige: Lk 6:28 „Áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket!”
Jézus szerint a szeretet legmagasabb fokú megnyilvánulása az ellenség szeretete. Szeretet nélkül bármit tehetünk, még az imádkozásnak sem lesz semmi haszna. (lásd a Szeretet himnuszt - 1Kor 13).
Igehely: Lk 18:1-8; Kulcsige: Lk 18:7 „Vajon Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? És várakoztatja-e őket?”
A fizikai lélegzetvétel egy nagyon találó illusztráció a szüntelen imádkozásra. Az újjászületett embernek olyan természetes az imádkozás, mint a lélegzetvétel, nehéz visszatartani.
Igehely: Lk 11:1-12; Kulcsige: Lk 11:11-12 „Melyik apa az közületek, aki fiának kígyót ad, amikor az halat kér tőle, vagy amikor tojást kér, skorpiót ad neki?”
Ezen a héten a lelki élet egyik fontos területével, mégpedig az imádkozással foglalkozunk. Szívemből kívánom, hogy együtt a kedves olvasókkal tanuljunk Jézustól még hatékonyabban imádkozni.
Igehely: Gal 2:15-21; Kulcsige: Gal 2:20 „Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amelyet most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.”
Hogyan válhat a bűnös ember igazzá? Vajon elég, ha bocsánatot kér? Azzal törleszti adósságát? Sajnos nem így van. A Biblia rámutat arra, hogy minden ember vétkezett.
Igehely: Róm 7:14-25; Kulcsige: Róm 7:18 „Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó, hiszen az akarat megvolna bennem a jóra, de nem tudom véghezvinni azt.”
Beleragadunk, mint egy mocsárba a szellemi vergődéseinkbe. Tusakodunk az óemberrel, birkózunk a régivel, amit már valamikor halálba adtunk. Újra és újra saját korlátaink és képességeink határára jutunk és mindig csak azt találjuk, hogy nem lettünk sem jobbak, sem erősebbek, sem lelkibbek.
Igehely: Eszt 4:13–17; Kulcsige: Eszt 4:14 „Mert ha te most némán hallgatsz, a zsidók kaphatnak módot máshonnan a szabadulásra és menekvésre, te azonban családoddal együtt elpusztulsz. Ki tudja, nem éppen a mostani idők miatt jutottál-e királynői méltóságra?”
Gyermekkorunk romantikus története hirtelen aktualitást nyer, amikor hasonló élethelyzetbe kerülünk. A világuralmi törekvés mindig megszédíti a politikai és katonai vezetőket; nem tűrve meg a más véleményen levőket. Sátán az Édenkerttől az Istenhez hasonlósággal csábítja a kísérthető embert. Az Emberfiát is rá akarta venni, hogy világuralmi hatalmát tőle kérje; ám ő nem esett ennek a kísértésnek a csapdájába.