Igehely: Jer 36:9-32; Kulcsige: Jer 36:28 „Végy elő egy másik tekercset, és írd rá az előbbi igéket mind, amelyek az előző tekercsen voltak, de elégette Jójákím, Júda királya!”
„Végy elő egy másik tekercset, és írd rá az előbbi igéket mind, amelyek az előző tekercsen voltak, de elégette Jójákim, Júda királya!” (Jer 36:28)
Igehely: Jer 49:1-33; Kulcsige: Jer 49:21 „Bukásuk hangjától megrendül a föld, hangos jajgatásuk elhallatszik a Vörös-tengerig.”
Isten ítélete utolérte Edóm, Szíria és Élám földjét is. Többek között azért, mert bűnös büszkeséggel, önteltséggel saját katonai erejükben és védelmükben bíztak. Az ilyen arrogancia arra készteti az embert, hogy többet képzeljen magáról másoknál.
Igehely: Jer 48:1-25,42; Kulcsige: Jer 48:42 „Elpusztul Móáb, nem lesz többé, mert felfuvalkodott az Úrral szemben.”
A móábiak Lót leszármazottai voltak, a Holt-tenger keleti részén éltek. Az évszázadok során állandó konfliktusban éltek Izráel népével. Végül Dávid leverte a moábiakat, és így Izráel ellenőrzése alá kerültek egészen Salamon uralmáig.
Igehely: Jer 47:1-7; Kulcsige: Jer 47:4b „Elpusztítja az Úr a filiszteusokat, a Kaftór szigetéről valók utódait.”
Isten a filiszteusok ellen hirdet teljes és mindent átfogó ítéletet. Elevenen tárul szemünk elé ez a végzet, mint egy északról érkező hatalmas folyó, ami mindent elsöpör az útjában. Isten ítélete közeledik felénk is, és mindent elsöprő lesz. Filisztea sem menekülhetett!
Igehely: Jer 46:1-28; Kulcsige: Jer 46:19a „Készítsd a holmidat, mert fogságba mégy, Egyiptom lakossága!”
Jeremiásnak Isten elközelgő ítéletét kellett hirdetnie Egyiptom számára. Bálványimádásuk és hamis istenekbe vetett bizalmuk az egész nemzetet romlásba döntötte. Isten minket is figyelmeztet: ne legyenek bálványaink, ne imádjunk hamis isteneket.
Igehely: Jer 45:1-5; Kulcsige: Jer 45:5 „És neked nagy kívánságaid vannak? Ne legyenek! Mert most veszedelmet hozok minden emberre – így szól az Úr –, de te ajándékul kapod az életedet, bárhová is mégy.”
Báruk Jeremiás titkára, segítője volt. Valamilyen okból kifolyólag ez az ember teljesen elbátortalanodott az Úr szolgálatában. Mikor is történik ez? Jójákimnak, Jósiás fiának, Júda királyának a negyedik esztendejében.
Igehely: 1Móz 49:28–33; Kulcsige: 1Móz 49:33 „Amikor befejezte Jákób a fiainak szóló parancsokat, felhúzta lábait az ágyra, azután elhunyt, és elődei mellé került.”
Jákóbot Isten csodálatosan kiválasztotta, és tervét megvalósította életében. Hosszú utat tett meg. Tudatában volt, hogy Isten vezette őt végig az úton. Mi látjuk-e életünkben Isten vezetését, gondviselését, amikor visszapillantunk a megtett útra?
Talán utolsó vágya volt, hogy megláthassa Benjámint és Józsefet. Még nagyobb öröm volt számára, hogy találkozhatott a Józseftől származó unokákkal is. Ekkor már testileg nagyon gyenge volt, de az, ahogyan Isten vezette 147 év alatt, még nem homályosodott el előtte.