Igehely: Lk 2:39-52; Kulcsige: Lk 2:49 „Ő pedig így válaszolt: Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?”
Jézus földi életének első 12 évéről nagyon kevés tudósítás található az evangéliumokban. Lukács evangélista mégis jónak látta feljegyezni, hogy a Názáretben töltött évek alatt, az Isten Fia növekedett, erősödött és megtelt bölcsességgel. Isten kegyelme teljes mértékben volt rajta.
Igehely: Mt 1:1-17
Az egyházfelekezetek szeretnek a kronológiáikban egy minél tisztább vérvonalat feltüntetni, amely, ha lehetséges, visszavezet egészen Jézusig. Nem vagyunk egy kicsit elfogultak és büszkék? Jézus emberi vérvonala Dávidtól meg Ábrahámtól, végső soron Ádámtól származik.
Igehely: Mik 5:1-4a (2-5a) „Ez lesz a békesség! Ha Asszíria országunkra támad, és behatol palotáinkba, hét pásztort állítunk ki ellene, és nyolc főrangú embert.”
Visszaemlékszem kisiskolás koromra, hogy amelyik fiúnak volt egy nagyobb és erősebb testvére vagy barátja, az nem félt senkitől, szembe mert szállni az osztály legerősebb fiújával is. Képzeld, hogy Jézus, akit készülünk ma estétől ismét ünnepelni, a világmindenség leghatalmasabb személye.
Igehely: Ézs 49:5-7; Kulcsige: Lk 2:9 „És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk.”
Szomorú, hogy magyar keresztyénekként sokkal többet foglalkozunk a hírekben megjelenő Izráellel, mint a népünk elveszettjeivel. Isten terve az, hogy a Krisztus világossága eljusson népünkhöz is.
Igehely: 1Kor 1:4-10; Kulcsige: 1Kor 1:7 „Ezért nincs hiányotok semmiféle kegyelmi ajándékban, miközben a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenését várjátok.”
Édesanyám, amikor eljön hozzánk unokát pesztrálni, feltölti otthon édesapám számára a hűtőszekrényt annyi élelemmel, amennyi elég hazatéréséig. Gondoskodik férjéről, hogy ne legyen hiánya.
Igehely: Mik 7:1-10; Kulcsige: Mik 7:7 „De én az Urat várom, szabadító Istenemben reménykedem: meg is fog hallgatni Istenem!”
Kedves olvasó, ha valamilyen ellenség gyötör, ez az ige neked szól. Legyen szó emberről vagy démonról, legyél ártatlan vagy hibás abban a helyzetben, amiben vagy, Isten gyermekeként számíthatsz Atyádra. Az egyetlen feltétel a megfelelő hozzáállásod: az alázat!
Igehely: Zsolt 39:1–14; Kulcsige: Zsolt 39:5 „Add tudtomra, Uram, életem végét, meddig tart napjaim sora, hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok!”
Nagy kegyelem, hogy az ember megszólíthatja Teremtőjét az élet bármelyik szakaszában. Feltehetjük neki azokat a kérdéseket is, amiket senkinek nem mondunk el, de ott vannak bennünk. A zsoltáríró megkérdi: „meddig tart napjaim sora?” Látva a földi élet rövidségét, sok nyomorúságát és mulandóságát, ezt vallja: „egyedül benned reménykedem.” Kiben reménykedünk mi? Azokban, akik körülvesznek minket? Talán a vihar elmúlásában? Az Úr Jézus mondta: „Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot” (Jn 16:33).