Igehely: Mt 15:21-28; Kulcsige: 15:27 „Az asszony azonban így felelt: Úgy van, Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek gazdájuk asztaláról lehullanak.”
Egy akrobatának a szakadék fölött kifeszített kötélen kell átvinnie egy talicskát. A közönség feszülten nézi, hogyan indul el a talicskával, és sikeresen átviszi a túloldalra. A visszaúton megtölti egy kis homokkal, hogy érdekesebb legyen a mutatvány. A következő körben már a saját fiát teszi bele, és sikeresen átviszi. A közönség ujjong és tapsol. A feszültség elmúlt, látták, hogy már nem először csinálja ezt a mutatványt. A művész ekkor felkiált, és a záró mutatványára egy önkéntest kér, hogy beülve a talicskába, áttolja a túlsó oldalra. A közönségben néma csend, megfagy a levegő, és senki nem jelentkezik. Kedves testvérem, te bele mernél ülni a talicskába?
„Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában” (Jak 2:17). Az igazi hit cselekedetekre kényszeríti az embert, nem csodálkozásra vagy tétlenkedésre. A kánaáni asszony hozzáállásából megtanulhatunk néhány alapvető dolgot, ami nekünk is segít a hitpróbákban: 1.) Jézus tud rajta segíteni; 2.) A hite kényszerítette a cselekedetre, még akkor is, amikor akadályokba ütközött; 3.) A kitartása igazolja az élő hitet; 4.) A környezetünk nem határozhatja meg a hitünk mélységét vagy valóságát.
Ferkő Attila
Példaadó istenkeresés
Igehely: 2Krón 34:1-7, 29-33; Kulcsige: 2Krón 34:3 „Uralkodása nyolcadik évében, már ifjúkorában elkezdte keresni ősatyjának, Dávidnak az Istenét. Tizenkettedik évében kezdte megtisztítani Júdát és Jeruzsálemet az áldozóhalmoktól, az Aséra-szobroktól, a faragott és öntött bálványoktól.”
Érdekes olvasnunk ma ezeket az igéket, amikor az az általános vélemény, hogy minél fiatalabb egy vezető, annál tapasztalatlanabb, ezért nem tudhatja még, hogyan kell egy gyülekezetet vezetni. Gyülekezeteink valamiért ódzkodnak attól, hogy fiatalt hívjanak a lelkipásztori szolgálat betöltésére. Biztosan hallottuk már ezt az indoklást: hát pont ő mondja meg, mit kell tenni a gyülekezetben, aki még alig jött ki az iskola padjai közül? Pedig ez esetben elfelejtik, hogy talán csak az a fiatal lelkipásztor elég „önfejű”, vagyis határozott ahhoz, hogy változást munkáljon. Lehet, csak neki van elég bátorsága megmondani, ha valami nem úgy van, ahogy kellene, és ő nem bújik álarc mögé.
Azoknak, akik úgy gondolják, hogy egy fiatal nem lehet jó lelki vezető vagy követendő példa, a ma esti ige nagyon mély sebet fog okozni. Jósiás alig múlt 20 éves, amikor lerombolta a Baálokat és Aserákat az országban. Ez pedig sok embernek szálka volt a szemében, másokat pedig kimozdított komfortzónájukból, és munkára ösztönzött.
Kedves testvéreim, van-e bennünk elég alázat és rugalmasság, ha jön egy fiatalabb lelkipásztor, és példát próbál mutatni?
Ferkő Attila
