Igehely: Róm 2:25–29; Kulcsige: Róm 2:29 „Hanem az a zsidó, aki belsőleg az, és az a körülmetélkedés, amely a szívben van, Lélek szerint és nem betű szerint. Az ilyen dicsérete nem emberektől van, hanem Istentől.”
A körülmetélkedés valóban használ, ha valaki megtartja a törvényt. De ha törvényszegővé lesz, akkor a körülmetéltsége körülmetéletlenséggé lesz.
Igehely: 5Móz 30:1–10; Kulcsige: 5Móz 30:9 „Elhalmoz téged javaival Istened, az Úr kezed minden munkájában, méhed gyümölcsében, állataid ivadékában és földed termésében. Mert újra örömét leli majd az Úr abban, hogy jót tegyen veled, ahogyan örömét lelte atyáidban.”
Az Isten atyai kegyelme, szeretete nem szűnik meg: „ha megtérsz, újra hozzád fordul”, jóra fordítja népe sorsát. Még a feltételeket is megteremti ahhoz, hogy a választott nép megtartsa törvényeit: megváltoztatja a szívüket. Isten parancsának megtartása életet jelent, mert az élet forrása az.
Igehely: Ef 4:17–24; Kulcsige: Ef 4:24 „Öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.”
Pál apostol emlékezteti az efézusi gyülekezetet, hogy milyennek tanulták az Úr Jézus Krisztust, mint a szeretet tanítóját, mint a szeretetért szenvedő Jézust. Ez a példa meghatározta magatartásukat, a ruházatukat, a beszédüket. Pál apostol magát adja példának.
Igehely: Jel 6:9–11; Kulcsige: Jel 6:11 „Akkor fehér ruha adatott mindegyiküknek, és megmondatott nekik, hogy nyugodjanak még egy kis ideig, amíg teljes nem lesz azoknak a szolgatársaiknak és testvéreiknek a száma, akiket ugyanúgy megölnek, mint őket.”
A világtörténelemben számtalan, különböző ideológiáért, célokért mártírhalált szenvedett emberről tudunk. Sajnos, áldozatuk sok esetben értelmetlennek bizonyult.
Igehely: Dán 3:8–18; Kulcsige: Dán 3:17 „Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: ő ki tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencéből, és ki tud szabadítani a te kezedből is, ó, király!”
Az előttünk álló ifjak Istenbe vetett hitükről, bizalmukról és reménységükről tesznek bizonyságot. Isten ebben a fogságban már eddig is csodálatosan megáldotta őket. De a mostani helyzetükben még nagyobb próbára lett téve a hitük. Itt már nem volt elég csupán megvallani Istenbe vetett hitüket.
Igehely: ApCsel 12:1–5; Kulcsige: ApCsel 12:5 „Pétert tehát a börtönben őrizték, a gyülekezet pedig buzgón imádkozott érte Istenhez.”
Heródes unokája, Agrippa, minden áron helyre akarta állítani az egykori virágzó birodalmat. Népszerűségének növelése érdekében a farizeusi törvényekhez és előírásokhoz alkalmazkodva kezdett kormányozni. Kihasználta s aktívan támogatta a keresztyénüldözést, amely teljében tombolt Jeruzsálemben.
Igehely: Róm 11:1–6; Igehely: Róm 11:2b „Vagy nem tudjátok, mit mond az Írás Illésről, amikor az Isten előtt vádat emel Izráel ellen?”
„Elvetette Isten az Ő népét?” – kérdezi Pál a művelt rómaiakat, de közben minket is ilyen kérdések feszítenek háborúk, gazdasági válságok, természeti katasztrófák és személyes próbák között, vagy ezeket látva. Úgy látom, két oldalról kell ezt a kérdést megközelíteni: nemzetek (társadalmi) és az egyén (személyes) oldaláról.