Igehely: Mal 3:22-24; Kulcsige: Mal 3:24 „Az atyák szívét a gyermekekhez téríti, a gyermekek szívét az atyákhoz, hogy pusztulással ne sújtsam a földet, amikor eljövök.”
Isten ígéretéről van szó az igében, amely a családtagok viszonyának rendezéséről szól. A bűn miatt nem egy esetben nagy szakadék tátong gyermek és szülő között. Istennek viszont van hatalma az elromlott kapcsolatokat helyrehozni.
Igehely: 1Sám 3:1-21; Kulcsige: 1Sám 3:19 „Sámuel felnövekedett. Az ÚR pedig vele volt, és igéiből semmit sem hagyott beteljesületlenül.”
Már az első vers sokat mond a kijelölt igeszakaszban: „Az ifjú Sámuel pedig az Úr szolgája volt Éli felügyelete alatt.” Az Úr szolgájának lenni nagy kiváltság, egyben nagy felelősség is. Olyan szolgálata volt, amit emberi szemszögből nézve nem tartottak nagyra, pl.
Igehely: Zsolt 71:1-6; Kulcsige: Zsolt 71:5-6 „Mert te vagy, Uram, reménységem, te vagy, URam, bizodalmam ifjúkorom óta. Te voltál támaszom születésem óta, te hoztál ki anyám méhéből, téged dicsérlek szüntelen.”
A zsoltáros kéri, hogy a bűnösök kezéből szabadítsa meg őt az Úr (4.v.). Kérésének egyik alapja Isten igazsága (2.v.). Ha végigolvassuk ezt a zsoltárt, kiderül, hogy Isten igazságára többször is van hivatkozás (16., 19. és 24. v.).
Igehely: Péld 4:1-6; Kulcsige: Péld 4:4 „Tanítgatott, és ezt mondta nekem: Támaszkodjék szavaimra szíved, tartsd meg parancsaimat, és élni fogsz!”
Ma reggeli igeszakaszunkban is úgy van bemutatva a szülő, mint akin keresztül a gyermek bölcsességhez juthat. A szülő visszaemlékezik szüleire vagy nagyszüleire, akik őt tanították.
Igehely: Péld 1:1-9; Kulcsige: Péld 1:8-9 „Hallgass, fiam, apád intésére, és ne hagyd el anyád tanítását, mert ékes koszorú ez a fejeden és ékszer a nyakadon!”
A gyermekek igazi ékszere a bölcsesség, ami az istenfélő életben nyilvánul meg: „Az Úrnak félelme az ismeret kezdete” (7.v.). Az istenfélő ember mély tisztelettel van Isten iránt, és alázattal elfogadja akaratát.
Igehely: Zsolt 113:1-9; Kulcsige: Zsolt 113:9 „Megengedi, hogy a meddő úgy lakjék a házban, mint fiaknak boldog édesanyja. Dicsérjétek az URat!”
A zsoltáros az Úr szolgáit szólítja fel a dicséretre. Lehetne-e ez másképp? Tudná-e Istent őszintén dicsőíteni egy olyan személy, aki nem az Ő szolgája? Úgy gondolom, a válasz mindenki számára nagyon egyértelmű.
Igehely: 1Thessz 2:13–20; Kulcsige: 1Thessz 2:14 „Mert ti, testvéreim, hasonlóvá lettetek az Isten gyülekezeteihez, amelyek Júdeában vannak, és a Krisztus Jézusban hisznek, mivel ugyanazokat szenvedtétek el ti is a saját népetektől, mint ők a zsidóktól.”
Amint a thesszalonikai gyülekezet megszületett, egy új valóságban is találták magukat. A helyi gyülekezet identitása nem abban merül ki, hogy Krisztus és mi, thesszalonikaiak. Pál kinyitja az ablakot, és megmutatja az új testvéreknek, hova is kerültek: „Mert ti, testvéreim, hasonlóvá lettetek az Isten gyülekezeteihez, amelyek Júdeában vannak, és a Krisztus Jézusban hisznek, mivel ugyanazokat szenvedtétek el ti is a saját népetektől, mint ők a zsidóktól” (14.v.).