2021. június 13., vasárnap
Igehely: Mt 24:3-14; Kulcsige: Mt 24:13 „De aki mindvégig kitart, az üdvözül.”
Minden embert érdekli a „vég”. C. S.
Igehely: Mt 24:3-14; Kulcsige: Mt 24:13 „De aki mindvégig kitart, az üdvözül.”
Minden embert érdekli a „vég”. C. S.
Igehely: Mt 25:14-23; Kulcsige: Mt 25:21 „Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, jöjj, és osztozz urad örömében!”
Sok mindenbe fektetünk energiát a földi életünk során. De a szerzeményeink legnagyobb része mind az enyészetre van ítélve. Ilyenekre gondolhatunk: karrier, ház, autó, család, önmagam vagy bármi, ami e földi síkon van.
Igehely: 1Kor 15:55-58; Kulcsige: 1Kor 15:58 „Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.”
A Krisztusba vetett hit által győztesek vagyunk. Miért vagyunk győztesek? Mert Krisztus győzött a halál és a sír felett. A legnagyobb ellenségünk, a halál, amely annyi szenvedést és fájdalmat okoz, meg lett fosztva fullánkjától.
Igehely: Jn 12:20-33; Kulcsige: Jn 12:24 „Bizony, bizony, mondom nektek: ha a földbe vetett búzaszem nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz.”
Hogy az ember valamit elérjen az életben, az áldozattal jár. Ahhoz, hogy a kitűzött célt elérje, időt kell szánnia rá, és le kell mondania bizonyos dolgokról. Hogyha valaki Krisztust akarja követni, szintén áldozatot kell hoznia.
Igehely: Zsolt 126:1-6; Kulcsige: Zsolt 126:5 „Akik könnyezve vetettek, ujjongva fognak majd aratni.”
Mindnyájan foglyok voltunk, akik most szabadok vagyunk. Jézus Krisztus vére által szabadságot kaptunk, amiben semmi érdemünk nincs. Valljuk be, hogy még most sem tudjuk igazán felfogni a szabadság igazi tényét! Szabadságot nyertünk kegyelem által. Az érdem egyedül Istené.
Igehely: 1Kor 3:6-10; Kulcsige: 1Kor 3:9 „Mert mi Isten szolgálatában állunk, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.”
Csodálatos Istenünk van, szerető és figyelmes is egyben. A hatalmas Isten számít ránk. Nem főnökünk, hanem munkatársunk akar lenni.
Igehely: 2Sám 14:18–24; Kulcsige: 2Sám 14:22 „Ekkor Jóáb arcával a földet érintve leborult, és áldotta a királyt. Azután ezt mondta Jóáb: Ma tudta meg szolgád, uram, királyom, hogy jóindulattal vagy hozzám, mert teljesítetted, ó király, szolgád kérését.”
A történetünkben Joáb próbálja megenyhíteni Dávid szívét, aki megharagudott fiára, Absolonra, mivel megölte testvérét, Amnónt. Joáb ravasz csellel próbálja megnyerni a király jóakaratát. Úgy néz ki, ő is azon az elven volt, mint Pál apostol: az alkalmat áron is meg kell vásárolni.
Dávid felismeri a ravasz félrevezetést, mégis könyörületes lesz, és teljesíti Joáb kérését. Vajon mi hányszor cselekszünk Joábhoz hasonlóan? Sokszor ravaszul becsempésszük imáinkba vágyainkat, de a végén alázatoskodva hozzátesszük: legyen meg a te akaratod.