2021. június 9., szerda

DÉLELŐTT | 
Olykor könnyhullatással teli a magvetés

Igehely: Zsolt 126:1-6; Kulcsige: Zsolt 126:5 „Akik könnyezve vetettek, ujjongva fognak majd aratni.”

Mindnyájan foglyok voltunk, akik most szabadok vagyunk. Jézus Krisztus vére által szabadságot kaptunk, amiben semmi érdemünk nincs. Valljuk be, hogy még most sem tudjuk igazán felfogni a szabadság igazi tényét! Szabadságot nyertünk kegyelem által. Az érdem egyedül Istené. Azok tudnak igazán örülni a zsoltár szavai szerint: „megtelt a szánk nevetéssel, és örömkiáltás volt a nyelvünkön”, akik átélték ezt a csodát (Zsolt 126:2). De, sajnos, nagyon sokan vannak, akik fogságban sínylődnek rokonaink, ismerőseink, embertársaink közül. Ehhez pedig nem viszonyulhatunk passzívan. Szívünk ügye kell legyen a szabadulásra vezető út bemutatása életünkkel, szavainkkal, egész lényünkkel. A magvetés mindannyiunk feladata, hiszen Isten erre hívott el bennünket.

Van, amikor könnyhullatással vetjük a magot, de szívünkben ott van a remény, hogy jó földbe talál, és elindul a növekedés, majd a fejlődés meg a termés Isten dicsőségére. Legyen számunkra ez egy életcél, az Úr segítsen ebben mindannyiunkat!

Rusu Sándor

DÉLUTÁN | 

„Mi a megfeszített Krisztust hirdetjük”

Igehely: 1Kor 1:18–25; Kulcsige: 1Kor 1:23 „Mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság.”

A keresztyénségben a kereszt a legismertebb jelkép. Sajnos, az idők során eredeti jelentése annyira elhalványult, megkopott, sőt megbecstelenített lett, hogy vallásháborúk fegyverévé vált. Ma pedig ott díszlik templomok tornyán, imádkozók falain, sőt divatcikk, dísz és aranyékszer lett belőle. Mások azonban leértékelik, és muzeális tárgyat csinálnának belőle.

„A kereszthalál együtt járt mindennel, ami szégyenteljes és gyalázatos.” A zsidóknak a kereszt botránykő volt, a görögöknek pedig bolondság. Az ember képtelen saját bölcsességével Isten ismeretére eljutni, és végül mindenféle próbálkozása meghiúsul. Akkor tetszett Istennek, hogy a kereszt hirdetése által, vagyis olyan üzenet által, amely az emberek számára bolondságnak vagy botrányosnak tűnik, megtartsa mégis azokat, akik mernek hinni benne.

Mi kit hirdetünk, és számunkra mit jelent a kereszt?

Rusu Sándor

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 25:7–10; Igehely: Zsolt 39:5 „Add tudtomra, Uram, életem végét, meddig tart napjaim sora, hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok!”

„… meghalt Sára Kirjat-Arbában” (1Móz 23:2). Amikor gyászjelentést olvasunk, nem is gondolunk rá, mennyi fájdalom, könnyes szomorúság lehet annak a szívében, aki azt megfogalmazta és küldte. Sára Ábrahám életének a másik fele volt. Úgy maradt Ábrahám késő vénségére, mint egy öreg fa, amelynek levágta a villám a koronáját. Megtépázva, megsebesítve, csonkán! Valaki, aki örömben-bánatban, a nagy ígéret várásában és beteljesedésében részestársa volt: elment. Örökre!