Igehely: Zsid 1:10 „Te vetettél, Uram, alapot a földnek kezdetben; és a te kezed alkotása az ég.”
Ha igaznak tudjuk elfogadni, hogy a Biblia egy Istenről beszél, és látjuk, hogy Jézus „Isten lényének a képmása”, (Zsid 1:3) akkor nem nehéz elhinni Jézus szavait: „Én és az Atya egy vagyunk.” (Jn 10:30) A múltban, a földön szolgálva sok beteget gyógyított, halottakat támasztott és bűnöket bocsát
Igehely: Zsid 1:9 „Szereted az igazságot, és gyűlölöd a gonoszságot: ezért kent fel téged Isten, a te Istened öröm olajával társaid fölé.”
Nemrégen hallottam egy fiatalember bizonyságtételét, melyben beszélt arról, mennyire zavarta, terhelte sokáig az az igazságtalanság, melybe ő és mások is beleszülettek. Miért nincs igazság a földön? Miért nyomja el az egyik nemzet a másikat? Mit lehet ez ellen tenni?
Igehely: Zsid 1:6-8 „Amikor pedig bevezeti az elsőszülöttet a világba, ismét így szól: «Imádja őt Isten minden angyala!» És az angyalokról ezt mondja ugyan: «Angyalait szelekké teszi, és szolgáit tűz lángjává», de a Fiúról így szól: «A te trónusod örökké megáll, ó, Isten, és királyi pálcád az igazság pálcája.»”
Nyári kirándulásunk alkalmával ellátogattunk egy szépen rendben tartott zsinagógába. Az idegenvezető hölgy beszélt nekünk a zsidóságon belüli csoportokról - neológ és ortodox. Beszélt az épület szerkezetéről, a szertartásokról.
Igehely: Zsid 1:4-5 „Annyival feljebb való az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt náluk. Mert az angyalok közül kinek mondta valaha Isten: «Fiam vagy te, ma nemzettelek téged», majd pedig: «Atyja leszek, és ő az én Fiam lesz»?”
Az első szolgálati helyünkön - kb. 30 évvel ezelőtt - történt, hogy esti szolgálatból hazafelé menet, várakoztunk a vonatra. Közben el kezdtem beszélgetni egy férfival, aki azt mondta: „Jól ismerem én a templomba járókat, és a papokat.
Igehely: Zsid 1:1-3 „Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit mindennek örökösévé tett, aki által a világot teremtette. Ő Isten dicsőségének kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült.”
Kórházi látogatásaim során így szólt hozzám egy idős beteg: „Milyen kár, hogy nincs egy olyan filozófiai rendszer, mely minden helyzetben igaz válaszokat ad, mely minden helyzetet helyesen értelmez!” Nagyon meglepett ez a mély vágyakozása az igazság után!
Igehely: 1Móz 47:27-31; Kulcsige: 1Móz 47:30 „Őseim mellett akarok pihenni. Vigyél majd el Egyiptomból, és temess az ő sírjukba! Ő így felelt: Megteszem, amit mondtál.”
A földi élet véges, s bár úgy tűnik néha, hogy sokáig tart, akkor is véget ér. A hívő embernek reménysége van, hogy a földi élet befejeztével átmegyünk az örök életbe, a mennybe jutunk Jézussal. Ez egy boldog reménység, egy cél, ami átível a földi léten túlra, az örökkévalóságba.
Igehely: 1Thessz 2:13–20; Kulcsige: 1Thessz 2:14 „Mert ti, testvéreim, hasonlóvá lettetek az Isten gyülekezeteihez, amelyek Júdeában vannak, és a Krisztus Jézusban hisznek, mivel ugyanazokat szenvedtétek el ti is a saját népetektől, mint ők a zsidóktól.”
Amint a thesszalonikai gyülekezet megszületett, egy új valóságban is találták magukat. A helyi gyülekezet identitása nem abban merül ki, hogy Krisztus és mi, thesszalonikaiak. Pál kinyitja az ablakot, és megmutatja az új testvéreknek, hova is kerültek: „Mert ti, testvéreim, hasonlóvá lettetek az Isten gyülekezeteihez, amelyek Júdeában vannak, és a Krisztus Jézusban hisznek, mivel ugyanazokat szenvedtétek el ti is a saját népetektől, mint ők a zsidóktól” (14.v.).