Igehely: Ef 1:1–14; Kulcsige: Ef 1:3 „Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával Krisztusban.”
Az előttünk álló hét délelőtti témája: Isten üdvterve Krisztusban. Hatalmas terv, amelyben az én életem és a te életed is benne foglaltatik. Élet-halál kérdése ez valamennyiünk számára. Ha elfogadjuk, életet – örök életet jelent.
Igehely: 2Kor 13:11–13; Kulcsige: 2Kor 13:13 „Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal!”
A Szentháromságról szóló tan egyik legkiemelkedőbb igéje a 13. vers. A Szentlélekkel kapcsolatban a közösséget emeli ki a koinonia – sokatmondó kifejezés segítségével. A Szentlélek közösségének kétféle fontos értelmezése is alkalmazható itt.
Igehely: Ef 4:30–32; Kulcsige: Ef 4:30 „És ne szomorítsátok meg Isten Szentlelkét, aki az ő pecsétje rajtatok a megváltás napjára.”
A Szentlelket meg lehet szomorítani – ez is bizonyítja, hogy ő személy. Megszomoríthatjuk az életvitelünk által. Pál figyelmeztet a haraggal, veszekedéssel, pletykával, a káros, romboló beszéddel és általában a másokkal szemben tanúsított helytelen magatartással kapcsolatban.
Igehely: Gal 5:22–26; Kulcsige: Gal 5:22–23 „A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.”
A Lélek gyümölcséről a nem hívő ember is ismer valamit, de csak felületesen. Olyan, mint az idegen földről hozott különleges gyümölcs, ami nem az ő világában terem, de élvezettel lehet itt is fogyasztani. A Lélek gyümölcse nem az Isten nélküli világban terem, hanem a Lélek világában.
Igehely: Jn 16:7–11; Kulcsige: Jn 16:8 „És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság, és mi az ítélet.”
A bűnös, elveszett emberek képezik azt a világot, amelyről beszél Jézus ezekben az igékben. A leleplezésnek vagy megfeddésnek fordított szó általában ezt jelenti: bemutatni, vagy bebizonyítani valamit nyomós érvekkel, meggyőzni valakit a bemutatott okok segítségével valaminek a megtételére.
Igehely: ApCsel 4:5–12; Kulcsige: ApCsel 4:8 „Ekkor Péter, megtelve Szentlélekkel, így szólt hozzájuk: Népünk vezetői, Izráel vénei!”
A jeruzsálemi templom Ékes-kapujában levő sánta meggyógyulása nagy port kavart, mert Péter megragadta az alkalmat, hogy az összefutott népnek beszéljen Jézus Krisztusról, aki által történt a gyógyulás. Azonban a vallási vezetőknek ez zavaró volt, ezért őrizetbe vették a két apostolt.
Igehely: 1Móz 35:1–15; Kulcsige: 1Móz 35:15 „Jákób Bételnek nevezte el azt a helyet, ahol Isten beszélt vele.”
Jákób az Úrral való találkozásra készült Bételben. Isten újra szólni akart hozzá ott, ahol menekülése idején megjelent neki. Meg akarta mutatni akaratát, közösséget akart vállalni vele és megújítani szövetségét. Jákób átérezte ennek a jelentőségét, és egész háza népétől az idegen istenek összegyűjtését, tisztálkodást és ruhacserét kért. A bálványszobrokat elásta.