Mindennapi áhítatok

2021. szeptember 6., hétfő

Igehely: Zsid 6:9-20; Kulcsige: Zsid 6:19 „Ez a reménység lelkünknek biztos és erős horgonya, amely behatol a kárpit mögé.”

Cselekedni egy darabig, de nem mindvégig, az nem kitartás. Szeretni, de nem mindvégig, az nem hűség. Várni, de nem az örökség átvételéig, az nem türelem. Követni, de nem utolérni, az igazából restség. Reménykedni, de nem az ígéret beteljesüléséig, az igazából hitetlenség.

2021. szeptember 5., vasárnap

Igehely: Zsid 6:1-8; Kulcsige: Zsid 6:1 „Ezért elhagyva a Krisztusról szóló elemi tanítást, törekedjünk a tökéletességre. Ne kezdjük újra lerakni az alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenbe vetett hitnek.”

Ha nem az igazság igéjéhez alkalmazkodik, minden emberi tanítás tudatlanságot és tévelygést szorgalmaz, hitetlenséget, türelmetlenséget és reménytelenséget idéz elő. Aki ezt az iskolát követi, a nehézség, erőtlenség és szenvedés láttán kész azt állítani Istenről, hogy változhat vagy hazudhat.

2021. szeptember 4., szombat

Igehely: Zsid 5:11-14; Kulcsige: Zsid 5:12 „Mert mostanra már tanítóknak kellene lennetek, mégis arra van ismét szükségetek, hogy Isten beszédeinek alapelemeire tanítsanak titeket, és olyanokká lettetek, mint akiknek tejre van szükségük, nem kemény eledelre.”

Az Úr ma ara szólít fel bennünket, hogy vegyük komolyan a lelki fejlődésünket. Ma is van sok kórosan alulfejlett keresztyén, akiknek eltompult a hallásuk, és arra van szükségük, hogy Isten igéjének alapelemeire tanítsák őket. Vajon te mennyire vagy fejlett a lelkiekben?

2021. szeptember 2., csütörtök

Igehely: Zsid 5:9 „És miután tökéletességre jutott, örök üdvösség szerzőjévé lett mindazok számára, akik engedelmeskednek neki.”

Üdvösségünk ingyenes, de nem olcsó. Megváltónk életével fizetett érte, hogy mi csak elfogadhassuk. A ma reggeli igénkben három fontos kifejezés áll előttünk: a.) „miután tökéletességre jutott”, b.) ő lett „örök üdvösség szerzője”, c.) „mindazoknak, akik engedelmeskednek”.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 1Móz 49:28–33; Kulcsige: 1Móz 49:33 „Amikor befejezte Jákób a fiainak szóló parancsokat, felhúzta lábait az ágyra, azután elhunyt, és elődei mellé került.”

Jákóbot Isten csodálatosan kiválasztotta, és tervét megvalósította életében. Hosszú utat tett meg. Tudatában volt, hogy Isten vezette őt végig az úton. Mi látjuk-e életünkben Isten vezetését, gondviselését, amikor visszapillantunk a megtett útra?

Talán utolsó vágya volt, hogy megláthassa Benjámint és Józsefet. Még nagyobb öröm volt számára, hogy találkozhatott a Józseftől származó unokákkal is. Ekkor már testileg nagyon gyenge volt, de az, ahogyan Isten vezette 147 év alatt, még nem homályosodott el előtte.