Mindennapi áhítatok

2021. október 10., vasárnap

Igehely: Jn 11:1-7, 17-45; Kulcsige: Jn 11:25-26 „Jézus ekkor ezt mondta neki: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?”

Ez az ötödik önarckép, amelyben a názáreti Jézus bemutatja magát kortársainak, ahogy a véges találkozik a Végtelennel, a múlandó az Örökkévalóval, a halandó az Élettel. Az örök Atya, a Szeretet, adta a Fiút, hogy az embernek örök élete legyen általa.

2021. október 9., szombat

Igehely: 1Jn 2:12-17; Kulcsige: 1Jn 2:12–13 „Írok nektek, gyermekek, mert megbocsáttattak bűneitek az ő nevéért. Írok nektek, apák, mert ismeritek azt, aki kezdettől fogva van. Írok nektek, ifjak, mert legyőztétek a gonoszt.”

Isten az Ő kegyelmességéből különös módon és személyesen is szól az emberhez életében többször is, hogy megmentse őt a kárhozattól. (Jób 33:14-17, 29) Ma is többféleképpen szólítja meg az embereket: igehirdetők, gyülekezet, média és különféle élethelyzetek által.

2021. október 8., péntek

Igehely: 1Tim 4:12-5:8; Kulcsige: 1Tim 4:12 „Senki meg ne vessen ifjú korod miatt, hanem légy példája a hívőknek beszédben, magaviseletben, szeretetben, hitben, tiszta életben.”

Mi, idősebbek gyakran elkövetjük azt a hibát, hogy egy fiatal bizonyságtételét vagy szolgálatát leminősítjük, mondván: „majd meglátjuk néhány próba után.” Ez így is van, de azt nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy mégiscsak az igéből szól, és őszintén, lelkesen szolgál.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 1Thessz 1:1–4; Igehely: 1Thessz 1:4 „Mivel tudjuk, Istentől szeretett testvéreink, hogy választottak vagytok.”

A napokban elkezdtem egy képzést, melynek keretében az évfolyamot négy kisebb csoportra osztották. A csoportbeosztást – a helyszínekkel együtt – jó előre elküldték, azonban a képzés napján bizonyos okok miatt változtattak a helyszíneken. Ez okozott némi kavarodást, mert egyesek a régi, mások a frissített kiírás szerint keresték meg a valós vagy vélt csoportjukat. Izgalmas volt látni az arcokon a felismerést, amikor rádöbbentek, hogy ők nem ebbe a csoportba hivatalosak.