Igehely: ApCsel 17:10-14; Kulcsige: ApCsel 17:11 „Ezek nemesebb lelkűek voltak, mint a thesszalonikaiak, teljes készséggel fogadták az igét, és napról napra kutatták az Írásokat, hogy igaz-e, amit Pál mond.”
Az Újszövetségben legalább két helyen kapunk arra tanítást, hogy a hívő embernek el kellene jutnia lelki érettségben odáig, hogy képes legyen önmaga, az Úrtól a Szentlélek által kapott bölcsességgel megvizsgálni a különféle tanításokat.
Igehely: 2Thessz 3:6-13; Kulcsige: 2Thessz 3:13 „Ti pedig, testvéreim, ne fáradjatok bele a jó cselekvésébe.”
A Bibliában sokféle műfajú írás található. Vannak benne törvények, tanítások, történelmi leírások, versek, példázatok. Legalább annyira változatos és sokszínű, mint ahogy mi emberek is azok vagyunk. Lelki alkatunktól és élethelyzetünktől függően más és más lelki útmutatásra van szükségünk.
Igehely: 2Tim 3:1-17; Kulcsige: 2Tim 3:14-15 „De te maradj meg abban, amit tanultál, és amiről megbizonyosodtál, tudván, kiktől tanultad, mivel gyermekségedtől ismered a szent írásokat, amelyek bölccsé tehetnek téged az üdvösségre a Krisztus Jézusba vetett hit által.”
Ma is sokan vannak, akik látszathívőként a gyermekkorban megtanult vallásos szokásokat és hagyományokat maradéktalanul megtartják, de a hitüknek semmilyen pozitív hatása nincs sem az életükben, sem a környezetükben.
Igehely: Zsolt 19:1-14; Kulcsige: Zsolt 19:7-8 „Elindul az ég egyik szélétől, átível a másik széléig, nincs rejtve melege elől semmi. Az Úr törvénye tökéletes, felüdíti a lelket. Az Úr intő szava határozott, bölccsé teszi az együgyűt.”
A Szentírás mennyei eredetét mi bizonyíthatná jobban, mint az, hogy évezredekkel később is ugyanolyan erővel szól, mint amikor először leírták. Hatásában is kiemelkedik bármely másik, ember által kigondolt és papírra vetett szöveg közül. A legtöbb írás idővel elavult lesz.
Igehely: Gal 1:11-12; Kulcsige: Gal 1:11 „Tudtotokra adom, testvéreim, hogy az evangélium, amelyet én hirdettem, nem embertől való.”
Az evangélium legtöbbünk számára azt az írást jelenti, amely elbeszéli Jézus életét. A profán görögben az evangélium jó hírt, vagy örömhírt jelentett, különösképpen győzelmet bejelentő hírt.
Igehely: Jn 20:24-31; Kulcsige: Jn 20:31 „Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében.”
A baptista hitvallás első pontjából kiderül, hogy a Szentírásból „megismerhetjük Istent, az örök élethez vezető utat, és azokat az elveket, amelyek alapján Isten meg fogja ítélni az emberiséget.” János evangéliuma elejétől a végéig ezt az üzenetet fejti ki.
Igehely: Jn 5:31–47; Kulcsige: Jn 5:39 „Én pedig azt mondom nektek, hogy ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem annak, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda másik arcodat is.”
Sokféle okból olvashatjuk a Bibliát, sokféle szándékkal. Vannak, akik hagyományokhoz ragaszkodnak, és ezek betartásával visszaigazolva érzik életüket. Bárki, aki nem így él, elítélni való bűnös ember. Valahol az írástudó farizeusok is ilyenek voltak.
Lehet az elvárások miatt is Bibliát olvasni, nehogy a gyülekezetben vagy a hívő családomban kritikák célpontja legyek. Sok ,,muszájból” való bemerítésről is hallhattunk, aminek valódiságát az évek próbái rostálják majd meg.