Igehely: Lk 21:25-38; Kulcsige: Lk 21:28 „Amikor pedig ezek elkezdődnek, egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok.”
Milyen lelki testhelyzet jellemez? Milyen irányba nézel? Mi köti le a figyelmedet, gondolataidat? Lehúz, meggörnyeszt, nyomorékká tesz az az életforma, ahogy élsz, vagy boldog vagy, és szárnyalsz a Krisztus által kapott szabadságban?
Igehely: Lk 21:20-24; Kulcsige: Lk 21:24 „Kardélre hányják és fogságba viszik őket mindenféle nép közé, és pogányok tapossák Jeruzsálemet, amíg be nem telik a pogányok ideje.
„Nincs hatalom mástól, mint Istentől, ami hatalom pedig van, az az Istentől rendeltetett. Aki tehát ellene szegül a hatalomnak, az az Isten rendelésének áll ellen” (Róm 13:1-2).
Igehely: Lk 21:5-19; Kulcsige: Lk 21:15 „Mert én adok nektek szájat és bölcsességet, amelynek nem tud ellenállni vagy ellene mondani egyetlen ellenfeletek sem.”
Várjuk, hogy az idő múlásával jobb lesz, nagyobb lesz a szabadságunk, kiszámíthatóbb, kényelmesebb lesz az életünk. De nem erről beszél Isten igéje, sőt éppen az ellenkezőjéről.
Igehely: Zsolt 118:19-29; Kulcsige: Zsolt 118:19 „Nyissátok ki előttem az igazság kapuit! Bemegyek, és hálát adok az Úrnak!”
A kapu az összekötés és elválasztás eszköze. Az egyik tér véget ér, egy másik kezdődik, közte van a kapu. A Szentírásban először Jákób használja ezt a kifejezést. Arról a helyről mondja, ahol álmában az égig érő létrát látta: „Milyen félelmetes ez a hely!
Igehely: Lk 18:9-14; Kulcsige: Lk 18:14 „Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.”
Az Úr Jézusnak ez a példázata ma reggel kétféle embert, kétféle lelkületet mutat be. Mindketten a templomba mennek, mégpedig imádkozni, és ez nagyon jó dolog. De milyen sok ember nem megy a templomba, imaházba imádkozni! Egy régi ének jut eszembe az Evangéliumi zsoltár c.
Igehely: Lk 18:1-8; Kulcsige: Lk 18:7 „Vajon Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? És várakoztatja-e őket?”
Igen nagy különbség van a hamis bíró és az igazságos Isten között. A hamis bírónak terhére volt az özvegyasszony és annak folyamatos kérése. A mi Istenünknek nincs senki és semmilyen probléma megoldása a terhére. Úgy jöhetünk hozzá, mint gyermekei.
Igehely: Ézs 65:16-25; Kulcsige: Ézs 65:17 „Mert én új eget és új földet teremtek, a régire nem is emlékeznek, senkinek sem jut eszébe.”
A teremtő Isten vágya az, hogy kapcsolatba kerüljön és kapcsolatban maradjon az emberrel. Ennek a kapcsolatnak ő maga a kezdeményezője. Először egy népet választott ki magának, parancsolataival körülírva azt az utat, amelyen megáldhatja őket. Ezt az áldást tapasztalták is mindaddig, míg le nem tértek az útról, és más istenek felé nem fordultak. Végtelen türelemmel tárta ki kezét számtalanszor a nép felé, aki nem akarta elfogadni őt...