Igehely: Jn 14:1-14; Kulcsige: Jn 14:11 „Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van; ha pedig másért nem, magukért a cselekedetekért higgyetek!”
Ha Jézus az életed, Ő megszabadít a szorongástól és a félelemtől, mert az Úr felszabadítja a nyugtalan, aggódó, félelemben élő embert és meggyógyítja azt. „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek!” A Jézusban való hit és bizalom szünteti meg a félelmet. „Higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem!”
Igehely: ApCsel 5:12-16; Kulcsige: ApCsel 5:16 „Összegyűlt a Jeruzsálem körüli városok népe is, hoztak betegeket és tisztátalan lelkektől gyötörteket, akik mind meggyógyultak.”
Az első hívők nem maradtak csendben a hitük felől, nem voltak sem bátortalanok, sem szégyenlősek: „nagy erővel tettek bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról; és nagy kegyelem volt mindnyájukon” (4:33).
Igehely: ApCsel 4:5-22; Kulcsige: ApCsel 4:16 „Mit tegyünk ezekkel az emberekkel? Mert hogy nyilvánvaló csoda történt általuk, azt tudja Jeruzsálem minden lakója, és nem is tagadhatjuk.”
Milyen az, amikor egy ember Szentlélekkel telve hirdeti az Igét? Egy gyönyörűen megépített orgonában, ha nincs pneuma, vagyis szél, hiába az egész hangszer, nem szólal meg. Egy vitorlás hajón hiába feszítik ki a vitorlákat, ha szélcsend van, amikor hiányzik az erő, ami azt előre vinné.
Igehely: ApCsel 3:1-11; Kulcsige: ApCsel 3:6 „Péter így szólt hozzá: Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel, és járj!”
Péter és János együtt mentek fel a templomba. Sok minden elválaszthatta volna őket egymástól, de a Szentlélek összekötötte őket. Egy mély lelki rokonság, az Isten akaratának a cselekvése tartotta össze őket.
Igehely: Lk 12:22-34; Kulcsige: Lk 12:32 „Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!”
„Ezért mondom nektek: ne aggódjatok.” – így szólt a Mester a tanítványaihoz, miután nehezen elviselhető dolgok bekövetkeztéről beszélt. Gyakran találjuk magunkat aggodalomban: Mit hoz a holnap, lesz-e munkánk, és elég-e a nyugdíj a számlákra? Hogy lesz majd, ha nem lehet adni-venni?
Igehely: Zsolt 86:1-17; Kulcsige: Zsolt 86:9 „Eljön minden nép, amelyet alkottál, leborulnak előtted, Uram, és tiszteletet adnak nevednek.”
Az előbbi napokon Isten Szentlelkének a gyülekezetben gyakorolt megnyilvánulásait szemlélhettük. Mindannyian szeretnénk ahhoz hasonlóan tapasztalni Isten közreműködését ma is.
Igehely: 1Thessz 5:23–28; 2Thessz 3:13–18; Kulcsige: 2Thessz 3:16 „Maga a békesség Ura adjon nektek mindig, minden körülmények között békességet. Az Úr legyen mindnyájatokkal!”
Nem túlzás ez az elvárás, hogy mindig, minden körülmények között legyen békességünk? Hiszen emberek vagyunk, gyakran felbosszantanak minket mások, tele vagyunk feladatokkal, határidőkkel, készülünk az ünnepre, tehát természetes, hogy néha elveszítjük a békességünket. Milyen sokszor mentegetjük magunkat így! Pedig mindannyian vágyunk arra, hogy ez ne így legyen! Egy ének is beszél arról, hogy: „Békességre vágyik minden ember.