Igehely: 1Pt 1:13-16; Kulcsige: 1Pt 1:16 „
Krisztust követő életünk során soha nem feledhetjük, hogy mi már mennyei polgárok vagyunk. Isten rendeléséből még ugyan e múlandó világban élünk, ám itt csak átutazóban vagyunk. Jövevénységünk idejét Isten akarata és kijelentett igéje szerint tartozunk eltölteni.
Igehely: Róm 12:1-3; Kulcsige: Róm 12:2 „És ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”
Számunkra – Krisztusban hívők számára – teljesen világos, hogy a világi értékrend és az Isten szerinti értékrend nem egyezik egymással, hanem teljesen szemben áll egymással, és nagyon sok esetben ütközik is egymással.
Igehely: 2Kor 6:17-7:1; Kulcsige: 2Kor 7:1 „Mivel tehát ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, és Isten félelmében tegyük teljessé megszentelődésünket!”
A Krisztust követő ember számára állandó dilemmát jelenthet az a kérdés: Hogyan viszonyuljunk a mellettünk élő hitetlen emberekhez? Hiszen érzékeljük, hogy az ő életvitelük és a miénk között hatalmas különbség van.
Igehely: Fil 3:12-14; Kulcsige: Fil 3:2 „Óvakodjatok a kutyáktól, óvakodjatok a gonosztevőktől, óvakodjatok a megmetéltektől!”
Jézus Krisztus követését a Biblia a keskeny úton való járásként mutatja be. Megváltónk beszélt arról a Hegyi beszédben, hogy a széles út a kárhozatba visz, mégis sokan járnak rajta. Ezért szólít fel a Megváltó arra, hogy lépjünk be a szoros kapun a keskeny útra, amely az életre vezet.
Igehely: 2Krón 7:11-22; Kulcsige: 2Krón 7:14 „De megalázza magát népem, amelyet rólam neveztek el, ha imádkoznak, keresnek engem és megtérnek gonosz utaikról, én is meghallgatom a mennyből, megbocsátom vétküket, és meggyógyítom országukat.”
Mérhetetlen kiváltság, hogy a mindenható Isten megszólít bennünket, földi alkotásait. Amiképpen szólt annak idején Salamonhoz, ma is szól hozzánk a kinyilatkoztatott Szentírás szavain keresztül, újra meg újra.
Igehely: Gal 3:23-29; Kulcsige: Gal 3:26 „Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által.”
Krisztus nélkül nem lehet senki Isten gyermeke. Az a hatalmas távolság, ami a teremtő szent Isten és az elbukott bűnös ember között van, csak a Jézus Krisztus kereszthalálával és feltámadásával volt áthidalható.
Igehely: Jn 1:14–18; Kulcsige: Jn 1:14 „Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.”
Az emberi történelem egyik legcsodálatosabb, de mindenképpen a legfelfoghatatlanabb napja érkezett el, amikor Jézus idejött a földre. Az IGE lett testté, a teremtő, átformáló, ellenállhatatlan és megmásíthatatlan IGE. Személyében a menny érkezett a földre, s mégsem az történt, aminek történnie kellett volna. A menny tisztasága, szentsége, romolhatatlansága nem fér össze a földi szennyel, bűnnel, kétarcúsággal és romlottsággal. Ezért Isten döntött: Nem az ítélet súlyával érkezik az Atya Egyszülöttje, hanem a kegyelem esélyt adó üzenetével.