Igehely: 2Kor 6:17-7:1; Kulcsige: 2Kor 7:1 „Mivel tehát ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, és Isten félelmében tegyük teljessé megszentelődésünket!”
A Krisztust követő ember számára állandó dilemmát jelenthet az a kérdés: Hogyan viszonyuljunk a mellettünk élő hitetlen emberekhez? Hiszen érzékeljük, hogy az ő életvitelük és a miénk között hatalmas különbség van. Ahogyan különbség van világnézetünket, moralitásunkat, illetve – alapjában véve – Istenhez fűződő viszonyulásunkat illetően is.
A Biblia tanítása szerint a szent és a tisztátalan nem keveredhet egymással. Ezért figyelmeztet Pál apostol is arra, hogy ne legyünk a hitetlenekkel „felemás igában”. Hiszen mi köze van egymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak, vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez? Lehet-e bensőséges kapcsolat hívő és hitetlen között?
Ugyanakkor ne feledjük azt sem, hogy miközben törekszünk a szent élet megélésére Krisztus követésében, missziós küldetésünk van hitetlen és bűnben élő embertársaink felé. Keresztyén másságunk ne tegyen elzárkózóvá, ítélkezővé és utálkozóvá bennünket, inkább legyünk készen Krisztust hirdetni az embereknek.
Hogyan szoktál munkálkodni hívő életed megszentelődésén? Mi könnyebb: ítélkezni az emberek felett vagy missziózni az emberek felé, és vajon miért?
Horváth Ferenc
Az Úr ítéletet tart
Igehely: Jel 18:21-24; Kulcsige: Jel 18:21 „Egy erős angyal felemelt egy akkora követ, mint egy nagy malomkő, bedobta a tengerbe, és így szólt: Így vettetik le Babilon, a nagy város, egyetlen lendülettel, és nyoma sem lesz többé.”
Képzeljünk el egy nagyvárost, ahol nem hallatszik zene és énekszó. Ebben a városban nincsenek mesteremberek és az emberi élet fenntartásához szükséges tevékenységet sem folytatnak. Ugyanakkor a városban tejes sötétség uralkodik. A városban nincsenek házasságkötések és nincs kilátás gyermekek születésére sem. Viszont a város valamikor a luxusáról, okkultizmusáról és a Krisztus-követők elleni erőszakoskodásáról volt híres. – Ilyennek mutatja be a Jelenések könyve Babilont, a nagy várost, Isten ítéletének következtében.
Nyilvánvaló, hogy Babilon az Istenellenes világ jelképe, nem csupán egy város, amely majd a végidőkben fog létezni. Ezért számunkra a legfontosabb tanulság az, hogy az élvhajhász, gőgös világ minden csábító luxusával és múlandó örömével, antikrisztusi filozófiájával és kultúrájával, nyüzsgő tömegével együtt, amely elfeledkezett Istenről és a test kívánságainak és az emberi vágyaknak engedve él, el fog pusztulni. A gonoszok sorsa az örök kárhozat. Ezért kell komolyan vennünk Pál apostol szavait: „Kérlek azért titeket, testvéreim, az Isten irgalmasságára, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda magatokat élő, szent, Istennek tetsző áldozatul, és ne igazodjatok e világhoz.” (Róm 12:1-2)
Horváth Ferenc